Sosem tudok megelégedni a rajzaimmal. Mikor fogom jól érezni magam?

Ne becsüld le így magad! Mi az, hogy "csak a rajzhoz értesz"? Miért kell ezt ilyen lekicsinylően? Mintha az valami ócska, mindenki által művelt dolog lenne. Közben meg az emberek 95%-a egy pálcikaembert, ha le tud rajzolni...

Neked az egyedüli problémád a mérgező, diszfunkcionális családod. Hadd ne ecseteljem, nem akarlak megbántani ezzel... de akinek ilyen a hozzáállása, azt én nem tudom szülőnek tekinteni.

Az instagram meg egy álszent hely. Kitesz egy beképzelt, csúnyácska lány egy bikinis képes, és kap ötezer lájkot. Kitesz egy művész egy alkotást, amiben óriási munka van, és kap ötöt. Az nem az a platform, ahonnan az elismerés érkezni fog, szóval az ott tapasztaltakra ne alapozz.

Persze, ha nem akarod, akkor kár erőltetni. Bár én inkább ezt kiégésnek, meg a már említett mérgező "család" hatásának tudom be. Az iskolával kapcsolatban meg azt tudom mondani: gondold át, de te dönts, éd ne mások! Ha nem fekszik az a suli, akkor elvből butaság lenne ottmaradnod. Nem a középiskolától lesz valaki művész, vagy sem.

Végül pedig hadd meséljek pár művész ismerősömről. Én ugyan nem vagyok művész, inkább csak amolyan "művészlélek", de mindig lenyűgöz, ha valaki képes alkotni. Nem titkolom, volt, hogy művész lány csavarta el a fejemet. :) De ez más történet... Szóval van egy nálad némileg idősebb, már felnőtt hölgy. 14 éves korában ismertem meg. Több művészeti ágban is kipróbálta magát, de leginkább ő is rajzolni szeret. Már hamar felntűnt, hogy mennyire egyedien tudja kifejezni magát. A költészetben is tehetséges, a prózában is, és a rajzban is. Ennek ellenére évekig egyik téren sem ismerte el senki. Indult különböző versenyeken is a műveivel, de mindig alulmaradt. Volt, hogy teljesen indokolatlanul, azzal az indokkal, hogy egy középkori témát dolgozott fel. (Mert hogy túl népszerű témakör.) Tegyük hozzá, hogy azon a versenyen csak egy fogalom volt megadva témának, maximálisan beleillett az ő műve is, csak hát a zsűrinek nem tetszett.

5 évbe telt, mire egy kisebb elismerést sikerült szereznie. De nem adta fel, ő rendületlenül menetelt előre. Pedig már én is attól tartottam, hogy feladja, meggondolja magát. De nem tette. Azóta már kapott egy-két komolyabbnak mondható megbízást is, sőt, az egyik művével egy kisebb nemzetközi versenyt is megnyert.

A művészi pálya sajnos ilyen. Sok más területen is igaz, de itt fokozottan jellemző, hogy minden rémesen szubjektív. Most nem megijeszteni akarlak, de hány olyan művész van, akit a kortársai értéktelennek gondoltak, most meg a világ legjobbjai közé sorolnak? Bulgakovot ismered? Ma a 20. század legjelentősebb írói között tartják számon. De említhetjük Van Gogh életútját is. Alsó kategóriás művésznek tartották, most meg a világ nagyjai közé sorolják.

De ezzel nem a kedvedet akarom elvenni. :) Remélem, hogy neked hamarabb lesz részed elismerésben, viszont azt semmiképp ne feledd, hogy ez nem fog azonnal jönni. 16 éves vagy. Félre ne érts, ezzel nem leszólni akarlak, egy 16 éves is lehet olyan értelmes, mint egy felnőtt, sőt... le merném fogadni, hogy sok felnőtt ismerősömnél nagyságrendekkel több vagy már most. De még fejlődsz, fejlődnek a képességeid, a stílusod, a művészi egyéniséged. Ha úgy tetszik, még csak a pályád elején jársz, az elismeréseket pedig általában nem ebben a fázisban kapja az ember.

Szóval ne add fel - hacsak tényleg nem akarod -, és elsősorban magadnak alkoss, ne másnak!

Teljesen megértelek, én is pont ezen megyek keresztül. 10 éve rajzolok, 2 éve keresek belőle pénzt, de nagyon nehéz terep. Eddig minden nap rajzoltam, mást sem csináltam szabadidőmben, most történt meg életemben először hogy nem volt semmi motivációm, kedvem, mert nem volt megrendelésem, tehát pénzem se, és semmi értelmét nem láttam így.


Vannak ilyen hullámok, de elmúlnak előbb-utóbb! 
Én is úgy vagyok vele, hogy “csak” rajzolni tudok, semmihez nem értek, és mivel nem láttam a környezetemben senkit akit ez érdekelne, lenyűgözne, nem érzem nagy dolognak, sokszor lenézem a saját munkámat. Pedig a párom és a barátiam támogatnak, és elismernek.



NE várd az elismerést, még csak 16 vagy! Mondom, lassan 10 éve rajzolok és alig kaptam bármi elismerést, ami nekem is jelentős, ha pedig kapok, nem tart sokáig mert tovább és tovább hajtok, ez már csak ilyen.
Az mondjuk reális elvárás, hogy legalább kicsit elégedett legyél a munkáddal. Nekem szinte soha nincs olyan hogy le vagyok nyűgözve az alkotásomtól, akármilyen jól is sikerül, látom a hibákat.

DE! Ez inkább pozitívum, mert így tudsz fejlődni! Ha elégedett lennél a rajzaiddal, nem lenne ami motiváljon hogy tanulj, fejlődj tovább.

Azon ne aggódj, hogy nem egyediek a rajzaid! Senkinek sem azok! Mindenki valahonnan másol, ötletet merít, már semmi sem eredeti a mai világban! Persze lehetnek egyedi megvalósításaid, de arra is bőven ráérsz még!

A te korodban még csak az alapokat tanultam, mikor mindenki más profi volt körülöttem. Aztán most jóformán csak én rajzolok az osztályból, mindenki más irányba ment. Mikor befejeztük a sulit, nem mehettem egyetemre, úgyhogy ami szabad időm maradt mind ebbe fektettem. Mostmár jóval jobban rajzolok, mint a többi volt osztálytársam. Tehát ne csüggedj, bőven van időd, nem kell sietni!



Instán vagy egy kedves ki rajzos közösségem, akikkel együtt szoktunk dolgozni, amatőr és profibb művészek együtt. Ha akarod írj privit és megkereslek, akár segíthetek is szívesen, ha tudok valamiben.