Hogy lehet, hogy fiatalon már belefáradtam az életbe és naponta alig várom, hogy valami miatt meghaljak?

Az utóbbi időben naponta várom, hogy vagy elkapjam a koronavírust és elvigyen (krónikus autoimmunbeteg vagyok) vagy pedig valami balesetet szenvedjek autóval/kerékpárral és abban halljak meg. Semmi értelme az életemnek és utálok mindent. Van egy munkahelyem, ahol semmi keresnivalóm nem lenne és idő kérdése is, hogy mikor küldenek el. Férfi létemre baromi sovány (betegségem miatt) és alacsony vagyok, nulla a libidóm, de a csajom amúgy is levegőnek néznek. Semmi hobbim, mert nincs is kivel. Magam pedig mindenbe belefásulok. Néha elmegyek a családdal ide-oda, de abból is veszekedés vagy szerencsétlenkedés lesz és semmi értelmes nem történt. Nagyon elegem van már mindenből, de sajátkezüleg meg nem merek magammal végezni, ahhoz gyáva/gyenge vagyok. Félek a haláltól és fájdalomtól, de eközben meg semmi értelme élnem, se magam se a társadalom szempontjából, aki kb. száműzöttként tekint rám. Emiatt is baromi csoda, hogy jelenleg van munkahelyem, de az se lesz sokáig, mert ott se tudok teljesíteni.