Nem tudok mit kezdeni a kortársaimmal, nem tudok barátkozni, beszélgetni stb. Így sosem lesz senkim?

Régen sosem volt ilyen problémám és mindig voltak barátaim. Viszont ők szépen lassan lemorzsolódtak (elköltöztek, mindenki máshol tanult tovább/dolgozott stb.) és a még meglévő kapcsolatok is fellazultak, egyre ritkábban szoktunk találkozni és csak megbeszéljük egymással a napi történéseket. A gimnázium óta egyáltalán nem sikerült új barátokat szereznem, sem az egyetemen, sem a kollégiumban, sem úgy egyáltalán bármilyen közösségben. Az igaz, hogy viszonylag kevesebb "közösségi helyre" járok, szóval pl. nem járok bulizni, nem járok koncertekre, nem játszok csapatsportokat, nem zenélek stb., viszont azért így is találkozom emberekkel, akikkel kialakulhatna valami... csak nem alakul. A személyiségemmel szerintem nincsen gond (barátságosnak, nyitottnak tartom magam, kezdeményezni is szoktam), de a beszélgetésekhez sokszor nem is tudok hozzászólni és azt érzem, hogy mintha két külön világ lennénk. Például én nem szeretem a zenét, nem rajongok egy előadóért sem, nincsen kedvenc számom, nem járok koncertekre, fesztiválokra stb. és fogalmam nincsen, hogy kik az aktuális kedvencek. Én az ilyen szerelmi sztorikkal se nagyon tudok mit kezdeni, hogy most ki sértődött meg min, ki mit csinált, ki mit vett, ki kavar kivel stb., mikor kb. már azt se tudom ki kicsoda és nekem nem is volt még kapcsolatom, sok "okos" dolgot sem tudok hozzáfűzni és nem érzem át ezeket a problémákat. Azt sem értem, hogy miért nem lehet elmenni valahová anélkül, hogy ne csináljunk 20 millió képet, és sokszor olyanokon vesznek össze, hogy van egy egyforma ruhájuk és most ki veheti fel a profilképéhez. Én ezzel őszintén nem tudok mit kezdenek és valahogyan azt érzem, hogy nem illek ebbe bele, nem ide való vagyok és változtatnom kellene, csak nem is akarok magamra erőltetni semmit sem.

21/L