Miért érzem úgy régóta, hogy semmi keresnivalóm nincsen ebben az életben?

23 éves srác vagyok, van munkahelyem, van egy autóm, de jelenleg másikat akarok venni(később visszatérek erre, miért is írtam le). A történetem úgy kezdődne, 4-en vagyunk testvérek. 3 lány, egy fiú, nem a legkisebb vagyok mert van egy húgom, de nem ez a lényeg. 14 évesen meghalt apám, beletörődtem. 16 évesen anyám le lépett egy csávóval, ránk maradt a családi ház hitellel együtt, kisebbik nővérem németbe költözött nagyobbik nővérem és elettársa tartott el minket. Mikor anyám vissza jött a húgomat elvitte magával, mi egy idő után elkoltozunk a családi házból (feleslegesen nem fizetik a nővéremék a hitelt). Vidékről városba. Én ekkor még a sulit csináltam érettségi. Voltak barátaim, barátnőm. 4 hónapig. Aztán kiderult, hogy a legjobb gyerekkori barátommal csal meg a hátam mögött. Jó belenyugodtam nagy nehezen, de a vidéki barátaim mind eltűntek az a kemény 4-5 db. Maradtak a városiak. Mivel 175 cm vagyok es 65kg így olyan egy mihaszna egy semmitérő embernek tartom magam aki elég rendesen onbizalom hiányos, hogy a szórakozó helyekre egyáltalán nem jártam el. Meglett az érettségim, a szakmám. Rám tört egy panikroham szezon, jó egy évig ki is tartott hajnalok hajnalan 185 vernyomasom, 114 pulzus. ((Rá jöttem se barataim, se haverok, se semmi. Persze itt is a noveremmel laktam panelban aki éppen akkor hozta a vilagra az unokahugomat, amikor a parja nemetorszagban dolgozott es harom havonta jött haza 1 hétre. Itt én nagyjából atvettem az apai szerepet (mivel nekem meghalt ugy éreztem, h a kislánynak nem kellene azt át élnie amit nekem). Szinte engem tartott majdnem az apjának, rengetek helyre vittem/vittük.(ennek is fontos szerepe lesz miert írom le)) Háziorvos frontint ajánlott amit egyből el is utasitottam. Na de ezt is kinottem. Ezt is csak úgy tudtam, hogy lesz@.r.o.k mindent. Közben találtam munkahelyet (nem a legjobb, de melyik az?!). Találtam magamnak egy szép lányt. Gondoltam újra eljön számomra az élet (jegyzem meg egyetlen egy haver/barátom sem volt itt). Ő volt számomra a legtokeletesebb, a legjobb barátom, mindent megosztottam vele. Aztán jöttek az egyre szar@bb napok. A lány panikrohammal küzdött (olyan durván, hogy amikor nálunk aludt nekem támadt mindenki előtt és úgy kellett lefogni, hogy ki ne ugorjon a harmadikrol) , segitettem rajta, feltoltotte magát felnőtt oldalakra meztelenül, megbocsátottam. Ez után 1 évvel a noveremekkel visszakoltoztunk a családi házba mert mindenkivel jóba lett az anyám csak velem nem(ez sem érdekel). Baratnőm Elkezdett a rokonanal dolgozni kihasznaltak stb.. Otthagyta őket. (Majd ezek a rokonok mutattak nekem olyan képeket ahol, megint f@szt keresett magának. Természetesen a baratnőm ezt cáfolta, hogy hamisak a beszélgetések, szerkesztve vannak. Nem tudtam mit csinálni, hisz rajta kívül senkim nincsen. Segítettem neki pénzzel.) Most a lakóhelyén dolgozik egy kocsmában diakmunka*. Megtortent, hogy az egyik nap reggel 8-ra ment dolgozni és valamikor éjfélkor ért haza(nem laktunk együtt. Családjához ment haza). Ezt valamiért nem néztem már el. Szóvá tettem. Összevesztünk, természetesen én ki...ott feltekeny vagyok stb.. Ekkor én a facebookon bejeloltem a azt az embert akit ő a legjobban utal mivel két napig nem keresett engem nem valaszolt egyik uzenetemre sem. Letiltott, hívni se tudom. Kb 3 napja kaptam egy sms-t ha te így, akkor én is, megyek es megba..tom magamat. Lényeg a lényeg barkire rá írok akár család, akár egy régi barátom/ ismerősöm, hogy mi a helyzet mivan veled mostanában, semmi válasz vagy nagyon gyorsan leráznak, és persze ez igaz a csaladomra senki nem foglalkozik velem, pedig én mindenkire oda figyeltem, ha baj volt ugrottam, ha szomorú volt felviditottam, pénzzel segítettem ki. És ennek ellenére le vagyok sz... a nagy ívben, már úgy vagyok vele hogy inkább menjek mar dolgozni mintsem, hogy otthon üljek és semmitse csinaljak, mert kivel és mit ha nincs senkim? Egyetlen célom, hogy vegyek magamnak egy fiatalabb autot ez az egy, mert igazából semmire sem költök. Az egész életem egy romhalmaz. És nem ebben a pár napban, de már rég azon töröm a fejemet, hogy hogyan is tudnék megd.o.gleni a leggyorsabban. Talán, ha reggel fogom magam és az első kanyarban nem fordítom el a kormányt. Tán 3 ember siratna fél napig..

Tudom tudom depressziós vagy 2 hétig most nagyon rossz lesz stb ... De nem nekem már 7eves korom óta egy hu.lladék az életem, hol apámat hoztam haza 11kor a kocsmából mire anyam megjon ne legyen veszekedes, hol anyám vert véresre mert egy idegbeteg volt, kettő barátnőm volt egyik 4 hónapig majd megcsalt, másik másfél évig majd megcsalt.

Mit tegyek már??

Olyan egy kilátástalan ez az egész nyomo.r.u.lt élet.