Szeretnék tanácsot kérni, nem tudom mi van velem!?

Szerintem az is fontos , hogy normális, megértő, türelmes kollegáid legyenek.Ne hagyd, hogy elvegyék majd a kedved.

Mikor újoncként kezdtem egy olyan cégnél, amiről azt sem tudtam eszik vagy isszák, nagyon izgultam. De olyan jó értelemben, mert tudtam magamról hogy nem vagyok olyan buta, és meg tudom tanulni.

Aztán akkora egy gyökér embert kaptam tanáromnak, hogy minden egyes alkalommal lealázott, rajtam élte ki az agresszióit amit otthon a gyerekei meg a kis családja okoz neki.

És én hagytam, mert új voltam, ő már rég ott volt. Kevés önbizalmamat is olyan szinten lerombolta. Már egyáltalán nem voltam motivált, pedig jó érzéssel mentem ahhoz a céghez. Minden nap sírtam, fel akartam mondani, és úgy éreztem magam mint te most. Elhitette velem az a majomember, hogy gyík vagyok ehhez a melóhoz, mert ide csak profikat vesznek fel.

Szerencsére később mertem szólni a főnöknek, de már ő is mondta, hogy át akart rakni más helyre, mert látja, hogy viselkedik velem az a majom.

Aztán utána könnyű dolgom volt, új munkatársakat kaptam, akik szívesen megtanítottak mindenre, mertem tőlük kérdezni stb.

Szóval így utólag örülök, hogy nem adtam fel. Nem velem volt a hiba, csak az a majomember akarta elhitetni :D Hamar el is ment a cégtől