A magányos nők miért válogatnak annyit?

#39: ismerettségi körömben vannak hölgyek, akik önmagukat rondának tartják és azt állítják: náluk nem próbálkoznak férfiak, ezt nehezen tudom elhinni. Volt egy műsor, ahol egy ismert modellel beszélgettek és beszólásokat ő is kap, "jajj milyen a fejed", párjának azt mondják: "miért pont ezzel jöttél össze". Én nem tudom a társadalomban mi ez a szépség-hajhászás, a nők több mint 95%-a rendkívül rosszul vélekedik magáról és csúnyának tartja magát, ez nagyon sajnálatos.

Nem tudom elképzelni, hogy ronda lennél, ez egyébként is relatív bárki számára.

Nem, nem kötelező "bárkit elfogadnod" csak azért, hogy "legyen valaki" és teljesen jól és bölcsen teszed, hogy nem kötsz kényszer-kompromisszumot azért, mert olyan alak próbálkozott be nálad, akit nem tudnál elfogadni. Ez nem jelenti azt, hogy nem találkozol majd olyasvalakivel, aki szeret, tisztel, megbecsül, a lelkedet látja, számára az egyetlen, igazi leszel, akit őszinte szívvel fog szeretni.

#39: még valami

Jaa és ismerősöktől (akiknek mint említettem külsejükkel semmi baj) is ugyanezt hallom: "csak a fura alakok találnak meg", nagyjából úgy, ahogy leírtad, ugyanúgy mondják el: kik próbálkoznak náluk nagy vehemenciával.

Van olyan sejtésem, hogy külsőddel semmi baj, esetleg olyanokkal találkoztál, akik kialakították benned azt a képet, mely szerint nem tartod szépnek magadat.

41 - A 39-es válasszal nagyon tudok azonosulni és ez egy sokaknál előforduló állapot. Én is a 20as éveim végén vagyok, de nekem soha nem volt rendes párkapcsolatom. Engem gimiben sokat csúfoltak, hogy csúnya vagyok, én sem vagyok egy nagy szépség, de hogy kikupálódtam valamennyire átlagosnak mondanám magam, szépnek csak más nők hívtak de férfiak max Tinderen, amit nem tudok komolyan venni. Én is azt tudnám mondani, hogy a legtöbb közeledés felém egyértelműen szexre ment és sokak delúziójával ellentétben a legtöbb nő nem erre hajt, vagy nem egyből erre, minimum azt fel akarja mérni, hogy nem egy sorozatgyilkos akarja elvinni.

Többnyire rám is olyan csávók nyomultak, akikkel nem akartam volna semmit vagy nem volt szimpatikus, hogy ki akarták használni, hogy be vagyok piálva. De olyanok közeledtek felém pl, kolléga, akinek tudtam, hogy van menyasszonya, stb. de ő is csak felszedett volna egy estére. Na most az ilyenekkel mit kezdjen az ember? 3 olyan sráccal taliztam 10 év alatt, akikkel el tudtam volna képzelni valamit de ezek nem jöttek össze.

A valóság az, hogy van az a réteg, aki jó lehet arra, hogy elvigyék egy körre, de arra nem, hogy körbemutogassák a haveroknak és az Insta követőknek, hogy ő a csajom. Nekem ez meg nem kell, hogy xy bestrigulázhassa hogy ez is megvolt meg ami a Tinderen megy. Valójában én elvagyok az életemmel, hogy a munka és a barátok teszik ki a napom legnagyobb részét, utazgatom, ettől boldogabb vagyok, mint attól, hogy már 5.jére töltöm le a Tindert és ugyanazokat az embereket húzom 5. alkalommal jobbra és balra. Én a munkám során sok emberrel találkozom, a karantén előtt szinte minden nap eljártam munka után valahova, szóval azt se lehet mondani, hogy "nem is próbálkoztam". De a valóság az, hogy mindkét nem részéről van egy filter, hogy mi fér bele és mi nem, van-e kémia vagy sem, az emberek már jobb esetben nincsenek úgy egymásra utalva ezért több a szingli is.

Nem biztos, hogy a Tinder túl komoly társkereső, hallottam már olyanokat, akik ott találtak párt, de lehet, hogy egy olyan, meglehetősen moderált társkereső jobb lenne, ahol ugyan sajnos sokmindenért fizetni kell, de hátha vannak olyanok szép számmal, akik komolyan veszik a társkeresést és ténylegesen tartós kapcsolatra vágynak, nem szórakoznak. Tinder-ről sokaktól lehet hallani azt a tapasztalatot, hogy szexpartnerkereső.

Nem mindenkinek a célja a "barátnő mutogatása" meg a közösségi médiában (vagy haverok előtt) történő feltűnősködés és nem mindenkinek egyforma külső jön be.

Ismerek olyanokat, akik harmincas éveik közepén találtak párt (teljesen véletlen találkozás) és azóta is boldogok, gyerek is van, feladni sose szabad.

Teljesen értem azt is, ha kialakul valakiben egyfajta "egyedül mégiscsak jobb" érzés, de nem mindenki kalandvágyó és fontos szem előtt tartani: vannak hűségesek is.

44 - Ez részemről nem egy "egyedül is jobb" mentalitás, meg nem elzárkózás a kapcsolatok elől, hanem egyszerűen az életnek sok rétege van ahol ki lehet teljesedni, azokon van nálam a hangsúly és ha jön valaki, akkor helyet csinálok neki az életemben de ha nem jön az sem baj. De csak azért nem akarok összejönni valakivel mert ciki szinglin menni az esküvőkre vagy a CSOKból én is utazgathatnék a párommal orrba-szájba.

Csak ezt a perspektívát is meg akartam mutatni, mert az a benyomásom, hogy sok férfi nem tudja feldolgozni a visszautasításokat és ezekből születnek az ilyen kérdések is. Nőként engem is utasítottak vissza miután kifejtettem valakinek, hogy bejön az illető, nekem se jött össze sok minden de szerintem konstruktívabb ezt elfogadni, realizálni, hogy a másik is egy döntésképes ember egyéni gondolatokkal és érzésekkel, hogy egy megfelelő párt kell keresni és nem csak valakit, meg hogy ezeken is túl van élet.

Meg én úgy gondolom, hogy nincs match abban, ahogy a férfiak párt akarnak keresni és ahogy a nők. Én kislányként a Dawson és a haverok (🙈) kaliberű sorozatokat néztem ahol azt súlykolták az emberbe, hogy szépen megismeritek egymást aztán közel kerülök egymáshoz és utána összejöttök, manapság meg inkább ajtóstul akár mindenki a házba rontani és inkább csak összejönni valakivel anélkül, hogy egyáltalán megpróbálná megismerni.

Igen, értem amit leírtál, tényleg elsőre is ezt szeretted volna mondani, csak én értettem félre.

Én - férfiként - is annak vagyok a híve, hogy szépen-lassan ismerjük meg egymást, nem kell sehova sietni. Volt olyan, aki már első találkozó után mélységesen csalódott volt, mert hatalmas érzelmeket várt volna, azonnali fellángolást stb...

Sokan vannak, akik tisztelik a nőket, csak ma nem ez a jellemző, ez is tény, sajnos.