Mit ajánlotok egy huszonéves embernek, akiknek sose volt még barátja? Lehet élni párkapcsolat nélkül? Vagy ha meg is szokjuk az életet nélküle, érdemes úgy élni?

"vasbiztosan azt érzem, hogy én már így maradok, és pont ez az amiért most letargikus vagyok"

Sajnos ez a gond, mert a saját gondolataiddal egyedül Te tudsz megküzdeni.

Én is éreztem már sok mindent "vasbiztosan", aminek semmi valóságalapja nem volt.

Vedd észre, hogy ez a pillanatnyi érzésvilágod, nem a jövőd.

Na, akkor tanácsok:

*Gondolkozz el azon, hogy honnan tudod 100%-osan, hogy így marad minden, ahogy most van?

*Gondolkozz el azon, hogy miért van EKKORA szerepe a kapcsolat hiányának az életedben.

*Ne akard görcsösen a kapcsolatot, mert amikor majd lesz, akkor rá fogsz telepedni, és féltékenykedős leszel, mivel tulajdonképpen egy másik embertől függ a boldogságod, és félni fogsz,hogy elveszted,elveszik tőled.

*Nézz meg másokat, akiknek nincs most párjuk, hogy mivel foglalják le magukat, kérdezd meg tőlük, hogy mik azok a dolgok, amik értelmet adnak a NAPJAIKNAK és nem az életüknek. Az úgyis csak a végén derül ki, hogy mi értelme volt az életemnek.

*Össze kell raknod magad! Milyen ember szeretnél lenni? Mit kell hozzá tenned? Miben kell változtatnod?

*Egy teljes, felnőtt ember szintén egy teljes egész emberhez fog vonzódni. Senki nem akar űrkitöltő lenni.

ISMERKEDJ, tegyél érte hogy legyen. Magától nem fog az öledbe hullani egy kapcsolat, nem fog bekopogni senki hogy hahó, hallom hogy lakik itt egy magányos ember, legyünk egy pár mostantól.

Én 30 éves koromig bírtam egyedül, aztán rájöttem hogy ha szeretnék valakit akkor nem ülhetek a sheggemen örökké.

32N