Éreztétek már hogy elment melletek az élet, egy perc volt csupán az egész?

Az Úr áldjon meg! hadd ne sajnáljalak a 25 éveddel :D

Rossz gének, érzelmi fejletlenség, lassú felfogás? Egyéb kifogásod van, kedves? :)

Nem minden csaj szereti a szakállt. Nem mindenkinek kell céges pali. Nem mindenki családos ennyi idősen (hogy te micsoda környéken élhetsz, hallod!).

Én 25 évesen még egyetemre jártam, és takarítottam meg bébiszitteltem, hogy kijöjjek az ösztöndíjamból. Nem ez az eszményi, de nekem így jött ki. Volt, hogy meghúztak vizsgán, és tökkelütöttnek éreztem magam.

De szerencsétlennek és tehetetlennek soha! Mindig is tudtam, hogy lesz másképp. És lett. Tudod, miért? Mert akartam és mindig tettem azért, hogy haladjak.

Neked is ezt javaslom. Legyen egy terved. Kezdd el megvalósítani - anélkül, hogy másokhoz méricskéled magad.

Ne aggódj akikről beszélsz max 15 évig lesznek együtt utána szét mennek és jönnek a pereskedések hogy a "közös" vagyon kit milyen arányban illet.

Minek ennyire görcsösen nőt keresni? ennek az lesz az eredménye hogy összejössz egy ótvar rííbanccal (ebből van több) aki csak viszi a pénzt, ennek így több hátránya van mint haszna. Légy türelmes és egyelőre fókuszálj ennél lényegesebb dolgokra.

25 évesen még nem maradtál le semmiről!

Oké, tudatosítottad magadban ezt az állapotot, de hogyan tovább? Öreg vagy és kész? Van még normális esetben egy fél évszázadod meghalni!

Mit fogsz csinálni öt évtized alatt?

Ez utóbbit kellene kitalálnod, és változtatnod az életeden olyan irányban, amerre valóban szeretnél.

(25 évesen nekem semmilyen szakállam nem volt, nemhogy foltokban. Nehogy már ez határozzon meg bármit, nem Muszlimországban élünk, ahol kötelező! :)