Mit tegyek, ha emberekkel vagyok körülvéve, mégis magányos vagyok?

A családommal élek, szóval sose vagyok egyedül, mindig van kihez szólni. Azonban a nővérem folyamatosan csesztet, nem egyszer utalt rá, hogy jobb lenne, ha meghalnék. A legjobb barátnőm pedig eltűnt az életemből (a szabadnapjain csak a barátjával van, tőlem még annyit sem kérdez, hogy élek-e).

Csak dolgozok, és nincs semmi más az életemben, semmi szórakozás, semmi társasági élet. Régebben súlyos depresszióval küzdöttem (kb fél éve), úgy érzem, hogy kezdek visszaesni, mert gyakran elöntenek az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.

Pld.: elrontottam valamit a munkahelyemen és ez borzalmasan felzaklatott. Nem tudtam visszatartani a sírást, és azon járt az agyam, hogy miért vagyok ennyire elcseszett.

Azt hittem, hogy minden jobb lesz, ha lesz egy munkahelyem, de sajnos tévedtem. Állandóan sresszelek és azon agyalok, hogyan kellene véget vetni ennek az egésznek.