Ha a szüleim nem vállalnak gyereket, minden jobb lett volna?

Rossz családba születtem. A szüleimnek nincs érettségije, anyám minimálbérért dolgozik, apám meg azért hogy a tartozásait kifizesse.

Egész gyerekkorom arról szólt hogy itthon ment az őrjöngés, sose volt pénzünk semmire, gyakran kikapcsoltak dolgokat mert a számlákat nem tudtuk fizetni, a bank is rátette a kezét a házra, ráadásul engem az iskolában piszkáltak és ezért pánikbeteg lettem. Ma már dolgozom, szerencsére kicsit egyenesbe jött az életünk, de ki akarok szállni ebből az egészből, el akarok költözni innen minél messzebb, de nem tudok. Nem merek. Anyám az egyetlen ember aki szeret, viszont ha költöznék, akkor csakis úgy mennék, hogy egyedül, mert belefáradtam az emberekbe, viszont őt meg nem akarom itthagyni, mert nekem ő az egyetlen ember, akire számíthatok.. Sajnos a családomnak, az engem körülvevő embereknek, a világnak sikerült elérni azt, hogy 24 évesen egy beszari pánikbeteg idegroncs vagyok. Ezek miatt a dolgok miatt a szüleimet szoktam okolni, ők rontották el ott hogy ilyen életkörülmények közt, egy albérletben kitalálták hogy nekik gyerek kell úgy, hogy legbelül biztos tudták, hogy az ezzel járó anyagi javakat nem, vagy csak lemondások árán tudják megteremteni.

Tegnap volt itthon egy óriási veszekedés, én kiborultam, behoztam egy kalapácsot és szét akartam verni a házat. Idáig jutottam ennyi idősen, hogy ennyiből áll a problémamegoldó képességem, egyébként ezelőtt sosem csináltam ilyet, mindig elfojtottam a dühöm magamban, de most egyszerűen kijött az elmúlt 24 év, és most döntöttem el hogy lépek, csak nem merek, azért, mert tele vagyok korlátokkal. Nem tudom, mi lenne a jó megoldás.

Öngyilkos már szerencsére nem akarok lenni, többször megfogadtam hogy az leszek, de anyám fájdalma miatt nem dobom el az életemet.

Az biztos, hogy az itthon ért csalódások miatt nekem nem lesz se párom, se gyerekem, mert én nem fogok magam körül másokat megtűrni. Csak így nem tudom mi lehet a jó megoldás.

Van egy érettségim, de szerencsére biztos munkahelyem van, és az országon belül több nagyvárosban vannak kihelyezéseik, így ha nagyon olyan, akkor át tudom kérni magam egy másik város kihelyezésére, csak az elköltözés az, ami jelen helyzetben aggaszt, hogy mégis hogyan csináljam. Meg persze elborzaszt az is, hogy más korombelieknek normális szülei vannak, akiknek volt miből támogatni a gyerekeiket ha már bevállalták, és mostanra normális életkörülményeket tudtak maguknak teremteni, és van motivációjuk harcolni a sikereikért, és az álmaikért. Nekem még az sincs.

Tök kusza az egész, igazából nem is kell válaszolni, egyszerűen csak jól esett ezt most magamból kiadni.