Rettentően magányosnak érzem magam és szorongok, mit tegyek? 20/f

Férjem is ilyen családban nevelkedett,az apja narcisztikus személyiség.

Én segítettem neki vissza szerezni az önbizalmat. Már lassan 7 éve együtt vagyunk,kemény dió volt,de megérte

Ismerős sztori 😅, kitartást nekem a nevelő apám ugyan ilyen, engem elszeretett volna nyomni mert én nem hódoltam be neki, anyukámat meg az alkoholba kergette a sorozatos megaláztatásokkal, és testi-lelki bántalmazással, 16 éves korom óta dolgoztam diákként, szinte mindig ellet kunyerálva a pénzem, azzala cimszóval hogy én is otthon lakok szálljak be a közösbe, egy éve éregségiztem, 421 pontom lett szinte az egyetemek 90 %-ba bejutottam volna államilag támogatva, de választhattam hogy vagy egyetem és hagyom hogy a szeretett családom az utcára kerüljön, vagy elmenjek dolgozni és életben tartsam őket, persze ez akár hányszór szóba került én vagyok a hibás mert hogy ennyire beképzelt vagyok hogy nélkülem nem tudnának meg lenni, és csak nem mertem egyetemre menni. Egyéve kezdtem 3 műszakban dolgozni mint egy egyszrű összeszerelő a sor melett, egy év alatt felküzdöttem magam műszakvezetőnek volt hogy hónapról-hónapra 60-70 óra túlórám volt, de hát persze ez nem az én érdemem mert ő adta le a cégnél xy az önéletrajzom és ezért kerültem előrébb 😂,

Hidd el nem te vagy az egyetlen aki megszenvedi a szülőket sőt, légy erős kezd el önbizalmat építeni, én például elkezdtem edzőterembe járni, baráti összejövetelekre, és hónapok alatt eljutottam odáig hogy az itcán tudok emelt fejjel közlekedni, és nem kezdem el kínomban a földet bámulni ha szembe jön velem egy csinos lány 🙂

Döntsd el mit szeretnél, te hódolsz be nekik, vagy tököket növesztel és elkezded az életet élni, olyanok véleményére adj akikre felnézel, tisztelsz, keud el a magabiutosságodat edzeni, és keres barátokat, olyanokat akikben megbízol, igen tudom hogy az elején rohadt nehéz lesz, és kitartást, ne add fel, nem szabad.