Miért nem érzem magam boldognak? Hiányzik valami, üres vagyok. Most volt az eljegyzésem.

Nem hiszem,hogy depressziós lennék. Nem vagyok szakember de ennek vagyok szomorú, hálás vagyok azért amiért nekem normális életem van és úgy érzem mindenem megvan ami nagyon szükséges. Nem vágyok sokra, egyszerűen csak nagyon hiányoznak a szeretteim. És elsősorban nem az apám hanem az unokatesóm mert rajongtam érte, ő volt nekem minden és olyan kevés évet lehettünk együtt. Szeretném vele megosztani az örömöm, vele kellett volna a felnőtt éveimet tölteni de az Istenke magához hívta és senki nem tudja pótolni utána ezt a hatalmas űrt. Én bármit megtennék,hogy a gyermekem boldog és egészséges mentalitású gyermek legyen. Soha nem éreztem egyébként apám halálát mert az anyám helyette is megállta szülőként a helyét.