Van itt olyan aki mindig egyedül van?

Igen, 50 feletti vagyok és szó szerint senkim nincs már. Egyre rosszabbul viselem ezt a helyzetet.

Volt egy-két gyenge próbálkozásom, de nem ment, feladtam.

Otthon egyedül vagyok, nem keresem senki társaságát a munkahelyen sem.

Nekem csak a család van, pedig fiatal felnőtt vagyok. Legutóbbi munkahelyemen CNC gépeket kezeltem két műszakban 7-8 hónapig. Pár embert ismertem ott, de alig beszéltem az ottani emberekkel. Munkámból kifolyólag nem tudtam ismerkedni, oda voltam kötve a gépekhez. Az emberek alpári proli fattyak voltak. Kevés pénz, nagy elvárás és 3 gépet kellett kezelni. Utólag belegondolva fogalmam sincs, hogy viseltem el azt a borzalmat. Ráadásul amikor jött a délutános műszak, akkor még magányosabbnak éreztem magam. Borzasztó volt, életem egyik legrosszabb időszaka volt. Most nem dolgozom, de nem üldöz a magány. Szerencsére.