Volt olyan időszakotok, amikor azt kívántátok bár meghalnátok, mert nincs semmi értelme az életeteknek és senkinek sem hiányoznátok ha többé nem lennétek?

2-es és 18-as válaszoló vagyok.

Menet közben kiderült, hogy csak egy kicsi kellett volna várnom és odaért volna a megbeszélt találkozóra - nagyobb késéssel. De mivel telefonon is elérhetetlen volt akkor, nem láttam a reményt.

Nagyon nehezen javulni kezdett a kölcsönösen ellenséges hangulat, a tegnapi telefonbeszélgetések hatására. Hihetetlen lelkierőre volt szükségem, de nem veszett el teljesen minden. Csak majdnem...

Maradtunk abban, hogy az eddigiektől eltérő konfliktuskezelési módszert alkalmazunk. Elég nehéz volt meggyőzni a másik felet, többször is szakítani akart nagy vehemenciával. (Fene tudja az ügyvédek általában nagyon szigorúak egyébként is.)

Apránként javulófélben van ezzel az ügyvéddel a "barát"-ságom újra. Néha vannak egészen biztató jelek.

Vasárnap este pl. felhívott azzal, hogy sötét erdőben bolyong és a segítségemet kéri, mert "magányos" - engem pedig türelmes lelki szemetesládának tart. Ezt nem így mondta szó szerint, de ez volt a lényeg.

Értettem: "ha ló nincs, a szamár is jó". Kicsit azért megbántódtam a ki nem mondott, óvatosan elharapott szavain.

Én már korábban leszögeztem vele, hogy hagyjuk ezt az "érzelmes játszadozást", nekünk nincs más dolgunk egymással, ez HIVATALOS ismeretség.

Ő is bevallotta egyszer, hogy reálisabb életszemléletű, érzelmektől mentesebb vagyok, mint Ő maga. (Ábrándos, mélyen romantikus lelkületű férfi valójában.) Olykor, merev, rideg, megközelíthetetlen.

21-es válaszoló voltam.

Eléggé kiélezett konfliktushelyzetek vannak mostanában az életemben. Egyre több ismerősömmel kapcsolatban megy tönkre részlegesen vagy végleg a bizalmam. Hazugságok özönével találkozom.

Van, aki szinte közvetlenül gyilkosságokkal fenyeget (szerencsére még nem a személyem ellen irányulóak ezek a fenyegetések egyelőre, de úgy néz ki, hogy akár azok is lehetnek.)

28-as válaszolóval mélyen egyetértek: "Mióta közeli hozzátartozó elhunyt katasztrófa az életem és már csak azt várom, mikor lesz vége, mondhatja nekem bárki ezek után, hogy jobb lesz." SZÓRÓL SZÓRA szinte ugyanez a helyzet nálam is! Gyász történt, azóta nem találom a helyem.

Jobban elolvastam a 28-as válaszoló sorait és egyre szimpatikusabb, mert nagyon sok a közös vonás, gondolatmenet. Akár szívesen leveleznék vele privátban, de nem szeretném mindenáron erőltetni, mert hátha túl nagy a korkülönbség és ne érezze magát rosszul semmiképpen...

szintén nőnemű válaszoló