Rossz ember vagyok amiért gyűlölöm az embereket?

Sajnos ez van nincs mit szépíteni rajta. Szinte születésemtől kezdve alakult ez ki. Alig hogy óvodába kerültem sokszor bántottak a többiek csúfoltak kiközösítettek. Amikor iskolába kerültem a helyzet csak rosszabb lett. Ott már nem csak csúfoltak és kiközösítettek hanem fizikálisan is bántottak. Mindenki rám volt szállva. Még a felsősök is. Mindenki engem talált meg. Folyton a nevelők mellett kellett magányosan dekkolnom ha nem akartam hogy bántsanak. Sosem segítettek abban hogy ez véget érjen. A szüleimhez sem tudtam fordulni. Anyámat nem érdekelte hiába kértem segítséget. Apám pedig elutasítóan bánt velem. Hozzám se szólt soha. Rám sem nézett. Ha meg mertem szólalni rám ordított csúnya szavakkal illetve. Nem beszélgethettem otthon mert senki sem volt kíváncsi rám. Részegen nagyon agresszív volt. Napokig nem aludhattam otthon olyankor mert el kellett menekülni előle. Ha a nagyszüleimhez kerültem ott a nagyanyám csúfolt állandóan és kritizált meg mindenféle hülyegyerek voltam meg hogy más gyerek úgy elbeszélget én meg csak kussolok. Ha senki sem kíváncsi rám akkor hogy beszéljek és mit... Ő sem volt rám kíváncsi. Sosem próbált beszélgetni velem csak elvárta hogy pofázzak mint az általa normálisnak vélt gyerekek csinálják. Ez ment folyton. Felnőtt koromban is sok megaláztatás ért. Mindenki engem néz le és beszólogatnak. Odáig jutottam hogy utálom az embereket. Nem foglalkozom velük. Simán végignézném bárki halálát. Sokszor kívánom is. Hiába nem teszek semmi rosszat akkor is ellenszenves vagyok az embereknek és utálkoznak rám. Fogalmam sincs hogy mi ebből a kiút. Nagyon rossz vagyok emiatt hogy nem tudok másképp érezni az emberek iránt? Nőknek sem kellek mert mindnek unszimpatikus vagyok. Igazságos úgy utálni egy embert hogy az nem tett semmi rosszat a másik ellen? Pusztán a pofája miatt? És elítélendő vagyok ha emiatt én sem tudok csak ugyanígy érezni mindenki iránt?