Gondoltatok már öngyilkosságra, mint lehetséges megoldás?

Amit a 10-es ír, az sablon duma.Ezt vallja a sok okos coach,meg léleksimogató....Le merem fogadni,hogy akik ilyen tanácsokat adnak, az életben nem voltak padlón még.

Átérzem a kérdező helyzetét, sok minden téren !

Volt,hogy megpróbáltam én is pontot tenni,amikor minden és mindenki ellenem volt. Semmi bajom nem lett,és utána jött valaki,aki szép éveket hozott az életembe.

Egy sz.r családba szulettem, rideg és önző emberek közé.Megtanultam,soha senkire nem lehet számítani és ha nem is kemény módon,de rugalmasan álltam az élethez.

Az viszont igaz, a múlt elmúlt, a jövőt nem tudhatjuk,a jelent lehet csiszolni.De az is igaz,nem teljesen vagyunk urai az életunknek,mert sok,főleg anyagi tényező befolyásolja.

11: "Volt,hogy megpróbáltam én is pontot tenni,amikor minden és mindenki ellenem volt. "

Valami oka csak volt, hogy mindenki ellened volt és ez bizony váratlan visszatérő probléma lehet nálad.

Ilyen embert végleg el kell kerülni, mert tuti hogy örökölte a rideg, önző természetet, sőt még lehet agresszivitást is.

Ismerek környezetemben pár ilyen embert. Tönkretette a családját teljesen...

Csak az hogy ezek rejtett dolgok és a másik ember csak akkor jön rá amikor már benne van.

Még a hideg is kiráz ilyen kapcsolattól...

13, sajnos ebben van valami. Ilyen emberhez lehet hogy páncél pajzs minden kell, mert váratlan helyről jönnek az alattomos támadásai.

De szerintem személyiségfüggő, nem mindenki olyan amit írsz (aki rideg környezetben nőtt fel), mert azok csak a körülmények, és vannak még az örökölt vonások amiket lehet hogy egy nagypapától vagy feljebbről örökölt nem a szülőktől.

DE azért páncél pajzs.

nekem egy megnyugvás inkább, hogy ha nem úgy jönnek össze a dolgok akkor még mindig ott van ez a lehetőség. 28 évig kiskirályként éltem az életem, nem voltam se gazdag se semmi de megadatott hogy mindig azt csináltam amihez kedvem volt, megkaptam mindent amit akartam, nem panaszkodom, és a mai napig igazából úgy élek hogy a munka nekem szórakozás, szeretem, megtehetem hogy egész nap döglök és nem csinálok semmit, jól keresek (azért nem vagyok még mindig multimilliomos), és 1 dolgot leszámítva gondtalan az életem. És itt a párkapcsolatra gondolok, az utóbbi 1-2 évben valahogy feljött a felszínre a vágy ez iránt, és ez az egy dolog amit nem tudok megvenni pénzért, és csakis a tökéletessel kötném össze magam, akinél nem csak az agyam de maga a lelkem is azt mondaná hogy igen, ő az.

Most még nem vagyok elkésve, de van az a bizonyos életkor amikor már nincs remény, úgy 40 körül, kell a francnak az a sok idióta 40es nő, nem érdekel se a kölykük, se a munkájuk se a nyűglődésük ... szóval én akkor már feladom ezt a reményt, és így hiába jó az életem, nincs értelme. Akkor egy megoldás lenne ez :) És ez megnyugtat. Szép volt, jó volt, de nekem ennyi elég volt köszönöm, nincs harag.