Mit tennétek a helyemben?
Röviden tömören: beleszerettem a kolléganőmbe. Sajnos őt nem érdeklem, nem vonzódik hozzám, állítása szerint csak nagyon kedvel. Én azt hittem, ez is elég lehet nekem - megfogadtam, hogy nem reménykedem, így ő beleegyezett, hogy mint barátok találkozgathatunk.
De egyre erősebben érzem úgy, hogy ez nekem nem elég. Borzasztóan fáj! És ő ezt nem is tudja! A tervem az volt, hogy barátja leszek, mert jó vele beszélgetni, jó vele lenni, és ha esetleg idővel megváltozik a véleménye rólam... De az eszem tudja, hogy botor gondolat ez, hiú ábránd. Soha nem fogok kelleni neki úgy, ahogy nekem kell ő. És azon gondolkodom, véget kéne vetni ennek, még így az elején.
Tulajdonképpen 3 megoldást látok:
1. Megmaradok barátnak reménykedve míg meg nem bolondulok
2. Ezentúl kerülöm, próbálok nem találkozni vele, nem beszélünk, egyedül szenvedek várva, remélve, hogy idővel enyhül a fájdalom.
3. Elmarom magam mellől, mert egyszerűen úgy sem leszek képes a 2. verzióra. Bevallok neki mindent. Kiöntöm neki a szívem ezzel elüldözve őt, majd átkozhatom, hogy ő hagyott cserben.
válasza:
válasza:4. Megpróbálsz felnőni és elfogadni a helyzetet. Az idő MINDIG segít. - Tényleg olyan nehéz ez???
Most nem azért fogalmazok így, mert olyan empátiamentes vagyok. Én is voltam viszonzatlanul szerelmes, meg habarodtam bele másokba (és persze, nem szóltam róla, mert nem volt olyan a helyzet). De ez nem a világ vége. Emberek, vagyunk, érzünk (de emellett remélhetőleg gondolkozunk is). De nekünk kell irányítanunk a saját életünket.
NE merülj el az önsajnálatba! Az nem segít.
válasza:Én az elsőt választottam, mivel a barátsága nagyon fontos az illetőnek. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fáj, de egyelőre képtelen vagyok elveszíteni még ezt is. Ha elmondanám, mit érzek, abból jó nem sülne ki.
A kerülést próbáltam, nem változtak az érzéseim.
válasza:Én azt mondom, hogy mondd el neki az érzéseidet, és hogy esetleg többet szeretnél, mint barátság.
Kérdés persze, hogy miért barátkozol vele - tényleg jó személyiség, kedves, jó vele lenni, vagy azért, mert többet szeretnél? Ezt magadnak kell feltenni. Nyilvánvalóan fájna, ha visszautasítana, de legalább nem tartana ez a vágyódás annyi ideig.
Úgy is be lehet vallani neki a szerelmedet, hogy nem üldözöd el, megfogalmazás kérdése. Esetleg vesd fel, hogy jó társaság, nagyon bejön neked, és te többként gondolsz rá, mint barát, és kíváncsi vagy, hogy ő is, vagy sem. Szerintem ebben semmi olyan nincs, ami miatt elüldöznéd magad mellől, ha normálisan adod elő. Persze emellett maradhattok még barátok, ha nemet mond, ezt is jól le kell kommunikálni, ha tényleg a személyisége miatt a barátod.
Voltam én is ilyen helyzetben, egyszerűen azt mondtam, hogy bocs, de nem, nem érzem én úgy, de ezek után az illetővel maradtunk barátok, csak rosszul esett neki egy pár hónapig, hogy el lett utasítva.
Szerintem nem kell ennyire túlgondolni, ahogy te gondolod.
válasza:5
Én elhívtam őt, bár a randi szót nem használtam, szerintem első alkalommal nem is szerencsés, de azt hittem, egyértelmű, mit szeretnék... A találka elején azzal kezdett, hogy ez ugye nem randi, mert ő nem randizik kollégákkal, és nem is gondolta, hogy ilyen szándékom van, de a kollégák mondták neki, hogy biztosan randira hívtam. Én azt feleltem, hogy akkor leszámolok - jelezve ezzel, hogy komolyan gondolom a dolgot. Erre azt felelte, hogy ezért ne. Aztán megígértette velem, hogy nem reménykedek, és akkor baráti találkozásokról lehet szó. Azután sétáltunk egy jót, meg beültünk valahova. Nagyon jól éreztük magunkat. Én még a végén rákérdeztem, hogy valóban csak a kollégaság miatt nem lehet szó többről, és akkor azt mondta, hogy szimpatikus vagyok neki, nagyon kedvel, de nem úgy...
Tehát azt tudja jól, hogy én többet szerettem volna, de azt nyilván nem tudja, hogy halálosan belezúgtam, hogy azóta se éjjelem, se nappalom, folyton rá gondolok, és nagyon fáj, hogy ő nem szeret viszont... Én nem csak egy kolléga akarok lenni a sok közül, akivel néhanapján eljár ide-oda.
Egyszerűen úgy érzem, összenyom ennek a "titoknak" a terhe, ugyanakkor félek, hogy elveszítem őt, ha mindent bevallok.
válasza: válasza:"így ő beleegyezett, hogy mint barátok találkozgathatunk."
Ezek szerint már tudja. Nagy kár. Én nem mondtam volna el neki, sőt, valahogy megjátszottam volna, hogy csak mint ember érdekel, és úgy beszélgettem volna vele. Miért kell ezt külön megbeszélni, hogy barátok legyünk? A barátság magától szokott kialakulni, úgy, mint más érzelem is. Nem kell erről semmit sem beszélni. Most már csak a 2. verzió marad. És hidd el, idővel (1-2 év) elmúlik az érzés teljesen.Addig foglald le magad mással.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!