Tényleg ennyire nem vagyok fontos és értékes senkinek?

Nem vársz el túl sokat..csak gondolom nem szólsz ezekért a dolgokért..meg alapból a rendes embereket szeretik ki használni (ha lehet) az emberek..én nem tartok már egyáltalán szulinapot mert utálom kb..nem is akarok kapni semmit mégis kapok, de ettől nem lettem boldog :d

Kicsit át kell menned görénybe..mindenki azt tudja csak adni amit ő is kap..ha téged leszarnak előbb-utóbb te is le fogod őket.

Nálam ez volt a szerelemmel..mindig az voltam (kevés esetben volt viszonozva) aztán már kb semmit nem érzek senki iránt..az élet nem csak téged kezel szájba nyugi.

Első körben változás kell..de ez jönni fog még tenned sem kell érte, aztán vagy jó lesz neked vagy nem.

30f

"Tényleg ennyire nem vagyok fontos és értékes senkinek?"

Ezek szerint nem.

Nekem is az ilyen egyoldalú emberi kapcsolatokkal telt az életem.

Én próbáltam mindig keresni "a többieket". Születésnap-névnap, nevezetes ünnepek, "mi van veled", "jajj, kórházban vagy, aggódom érted", "mikor találkozzunk?" stb...

Amikor én kerültem kórházba és rettegtem a műtéttől, 0 érdeklődés volt, amikor nekem volt kerek szülinapom, 0 érdeklődés volt, névnapon is.

Ha én hívtam a többieket, beszélgethettünk, ha ők hívtak, akkor minél gyorsabban akarták lezavarni a beszélgetést, mert azt ők fizették, gyorsan elhadarták miben kellene segíteni.

Nem árt, ha végig gondolod ezt és az energiáid magadra fordítod, nem másokra 🙂!

Oké, most kipanaszkodtad magad, de ha nem foglalkozol velük, hanem magaddal, akkor nem lesz okod panaszra, magadban bízhatsz! Legalábbis nekem ez bejött 😁!

Esetleg a pároddal megbeszéled, hogy ez rosszul esett.

A barátság nem azon alapul, hogy kinek mennyi szívességet teszel meg, függetlenül attól hogy igénylie-e.

A természet is számít, hogy az olyan, hogy más élvezze mindig a társaságod.

Mert az sem jó, hogy te folyton a kedvében jársz mindenkinek úgy, hogy ezt nem is kérik, aztán elvárod, hogy ezt visszakapd, csak azért, mert te segítesz mindig.

Volt ilyen ismerősöm, mindig a szívességet akarta tenni, segíteni akart, de nem szívesen lógtam vele, mert nehéz természete volt, nem tudtam mellette ellazulni.

A barátaimat úgy válogatom meg, hogy jól érzem velük magam, szívesen töltök velük időt és nem úgy, hogy ki akar folyton szívességet tenni. Ha jön a szülinapjuk, akkor szívesen töltök majd időt azzal, hogy meglepjem őket, de ha nincs meg valakivel a kémia, akkor nem. Max, ha szervez egy összeröffenést, illemből elmegyek.

A mai vilában nem szabad jóindulatúnak lenni: határokat kell szabni, hogy kivel milyen legyek. Nem szabad odaadónak lenni.

Mindenkinek más a szeretetnyelve.

Tedd azt, hogy rúgj ki a hámból, és ünnepelj egyedül egy olyan tevékenységgel, ami eddig csak a szíved vágya volt eddig:).

Te amit tudsz/tudtál, megtettél a mások szülinapjára: legközelebb nem feltétlen kell ennyit belefektetned.

Van egy ismerősöm a munkahelyen: megszervezte magának nemrég a kerek szülinapját. Utána arról panaszkodott, hogy nem volt ott mindenki, nem úgy kellett volna lennie, stb., stb. Tehát nem minden öröm öröm a másiknak.

Tényleg.. 😔 Én megértelek, mert régen én is tele voltam felszínes kapcsolatokkal és elmondhattam magamról, hogy vannak barátaim, van családom, de ahogy az évek teltek és nehézségek jöttek, kiderült, hogy ezek csak felszínes kapcsolatok voltak, valódi mélységet nem éltünk meg. Én személy szerint leépítettem ezeket és csak azokat tartottam meg, akinél tényleg éreztem, hogy szeret.

Sajnálom, ami veled történt, mert ez egy pofáncsapással ér fel, de talán jó intő jel arra, hogy végiggondold: kibe szeretnéd ölni az idődet, energiádat, szeretetedet.