Akinek kisiklott az élete, az hogy hozta rendbe; vagy hogy barátkozott meg a helyzettel? Veszekedtél Istennel miatta?

Már feljöttek a csillagok. Itt ülök kint a házunk verandáján és nézem őket. Tűnődöm. Tűnődöm azon, hogy vajon hol ronthattam el. Lassan kifújom a füstött, nézem ahogy elillan. Talán egyszer mi; én vagy te is így fogunk elillanni.

Gondolkodom. Nem értem ezt az egész mostani világot. 30 vagyok, de olyan mintha gyökeresen ki lenne fordulva magából. Vagy mindig ilyen volt? - én már nem tudom eldönteni.

Megint egy slukk és ismét kifújom a füstöt.Legalább ez megnyugtat. Egy darabig. Aztán jönnek a számlák, a hírek, a reklámok... A nők és a szerelem már régen nem érdekel. Unom. Nem vagyok meleg, de unom. Volt egy lány még jó régen, 10-12 éve aki tetszett, de nagyon megalázott, aztán ez megismétlődött többször és akkor azt mondtam ebből elég. Igen talán ekkor kezdődött. A gyermekkorom se volt fenékig tejfel. Munkát is nehezen kapok. Jelenleg 24 helyen van függőben az önéletrajzom.

Nem értem ezt az alpári országot... vagyis igen. Ez a baj. Megértettem az emberek működését, kicsinyes vágyaikat - amiken manapság már nevetek: kocsi, ház, stb. - és én egyik kínált sémában sem találom a helyem.

Tűnődöm: Vajon más is szenved ebben az országban? Pontosabban hányan tengődnek nap mint nap, munkanélküliek?

Mindennap egyforma. Mintha gyárból jönne kifelé egyfolytában. Itt megint meg vett valamit Pénztáros L. Pár kilométerrel arrébb meg mozog a front.

A világ teljesen kiszámíthatatlan és irreális. És ez megrémít.

Sokszor azt érzem nem vagyok ide való. Fel vágyom az égbe a csillagok közé. El innen. Békésebb fejlettebb népek közé.

Megrémít az is hogy teljesen nem értek hivatali ügyek intézéséhez.

Nem találtam meg egyik vallásban sem az értelmét miért élek és létezem. Egy szenvedés ez így. Legszívesebben csak aludnék, a takaró alatt. (Egy gyári melóra is úgy kell térden állva könyörögni.)

Elegem van a világból, ebből az országból. Azt tesznek velünk amit nem szégyellnek. A cigi is leég, elnyomom. Utoljára kifújom a füstöt és nézem ahogy elillan, ez még megnyugtat.

Más hogy oldja meg ezt magában? Másnak nincsenek kétségei? Más nem fáradt el?