A magányban élők mivel magyarázzák társtalanságukat? Létezik olyan, hogy örök magányban élnek emberek?

Mit kell ezen magyarázni? Nem én tehetek róla hogy sok aranyásó csajnak nem kellek mert se elég gazdag se elég sármos nem vagyok...

23/23 Igen, és ilyenkor én felismerem h mennyire szerencsés vagyok h egyedülálló vagyok. A hála önt el. Lehet h ez se jó, de legalább nyugis életem van. Én inkább ezt választom.

Az én társtalanságom oka, h szociális fóbiás vagyok. Tudatosan kerülöm a társas érintkezéseket, nem engedem magamhoz közel az embereket. Ez nagyon zavar h így viselkedek. Kiderült tudok ellene tenni, de lassan jönnek csak az eredmények. Vmi trauma érhetett gyerekkoromba, más magyarázat nincs rá, sokat kutattam és kutatok is még ebben a témában. Nem adom fel, van kiút, de addigis csak az elfogadás van. Emiatt jogosan érzem úgy h örök magányra vagyok ítélve, azért mert vmi trauma ért gyerekkoromban. Nehéz így élni ebben a nyugati civilizációban. Viszont nekem is megfordult a fejembe ha már ezt dobta a gép akkor lenne a legjobb az életem, h a természetben, akár egy kolostorban vagy remeteként tudnám jól leélni az életem. Mindegyikre van példa a világban.

#1:Kíváncsiságképp, mennyi cm/kg.?

És mi van ha nem sikerül a "vadászat"?