Velem van a probléma vagy mit kéne tennem?
Rettentően rosszul érzem magam mentálisan és most már fizikálisan is. Úgy érzem senkit se érdeklek, semmi nem jön össze, mintha minden ellenem játszana. Teljesen magam alatt vagyok és egyre nehezebben viselem.
Barátaim nem igazán foglalkoznak velem csak ha írok, de akkor is inkább csak pár szavas válaszokat adnak. Ha megsimerek egy új embert és elkezdünk beszélgetni valamelyik platformon, az első pár napban minden rendben, utána meg ugyan úgy tojnak a fejemre, teljesen ellaposodik a kommunikáció, hiába kezdeményezek.
Próbáltam olyannal is aki szintén ilyen nehézségekkel küzd, de semmi, rövid idő, pár nap után mintha megunt volna és felszínesen, röviden válaszol ha keresem. Az egész helyzetet még az is tetézi, hogy nagyon hamar kötődök a másikhoz, már előre elkönyvelem, hogy biztos majd most jobb lesz és nem sokkal később meg pofára esek.
Kezdekek belefásulni, hogy mindenki tojik a fejemre, ignorál, nem érdekli, hogy mi van velem. Folyamatosan itt a gombóc a torkomban és hajszálnyira vagyok attól, hogy elsírjam magam, fáj a fejem, gyomrom, szinte az egész testem, kialudni nem tudom magam rendesen. Sokszor azt érzem, hogy az lenne a legjobb ha este elaludnék és soha többet nem kelnék fel.
Hiába próbálkozok, egyre lejebb kerülök a sok sikertelenségtől.
F
válasza: válasza:Valahogy teljesebbé kéne válnod. Úgy tűnik, mintha az ismerkedés lenne az egyik fő "dolgod". Sokkal jobban és könnyedebben menne az egész, ha ez csak egy plusz lenne. Sportolsz vagy van valami hobbid?
Amúgy tegyük hozzá, hogyha nem vagy megjátszós és toxikus, akkor kb. tényleg úgy lekopnak az emberek, ahogy látod. Vagy ha nem nézel ki extrém jól. A szöveged pedig összerakott és értelmes, amire manapság nem sok ember kíváncsi.
Kicsit kifordult magából a világ, ez van.
válasza:#2 De nem tudok teljesebbé válni ha közben meg annyira lehúz ez az oldala az életemnek. És sokszor már ahhoz sincs kedvem, amit eddig szerettem csinálni. Van hobbim, sportolok, habár utóbbi nem tipikus csapatsport és ahol élek ott sem egy elterjedt sportág. Nem otthon ülős nyugger vagyok, hanem tipikus sajtkukac.
Nem érzem magam egyáltalán annak, próbálok nyitott lenni és közvetlen, de nem látom az eredményét.
#4 Ez már egyszer megtörtént, évekig jó volt, de miután hazaköltöztem ugyan ez volt.
válasza: válasza:Egy tanácsot mondok neked ami nekem bevált.
Foglald el magad és ne görcsölj ezen. Tudom könnyű mondani, meg izé, meg akkor mivel foglald el magad. Teljesen mindegy, keress valami hobbit amit egyedül is tudsz csinálni, nézegess videókat, játssz valamivel, menj ki egyedül a szabadba, igen egyedül programokra.
Én is így csináltam, voltak elfoglaltságaim. Ha menni akartam valahova, és ha volt társaságom ha nem, mentem. Sokszor egyedül mert nálam is sokan lemondták az utolsó pillanatba szinte vagy előtte pár nappal, és akkor azon voltam hogy nem megyek mert nincs kivel. Aztán mégis mentem mert azok a dolgok engem érdekeltek és ilyen miatt nem akartam kimaradni. Fogtam magam és elmentem. Jó nem volt így valami igazi az tény, de elvoltam.
Aztán volt hogy odacsapódtam emberekhez beszélgettünk stb... és lettek barátaim.
Meg például amikor elmentem egy motort megvenni egyedül, ott volt még egy srác aki szintén ment megnézni, és nekem az a motor nem igazán tetszett, igaz nem azért mentem hogy megvegyem rögtön, csak a képek alapján jobban nézett ki, viszont az lett volna a legkevesebb hogy esztétikailag olyan amilyen, aztán amikor beindítottuk, kipróbáltam közöltem hogy nem. A másik srác meg megvette végül mert látott benne fantáziát. Aztán elkezdtünk dumálgatni messengeren, találkoztunk, jó barátok lettünk ami tart a mai napig. Én adtam tippeket a javítására, mert Ő annyira nem értett hozzá, de mindenképp meg akarta csinálni magának igazából ez neki egy kihívás volt. Aztán így kialakult egy barátság, megismertem az Ő baráti körét, több barátom lett általa. Aztán így minden kialakult. Barátnőmet is így ismertem meg hogy egyszer odamentem hozzájuk bandázni és ott volt Ő is, megismertem, és összejöttünk. Azóta már együtt is élünk, még lettek barátaim, és így kialakult minden.
Igaz ez így 6 éve már lassan hogy így volt, tehát nem tegnapi sztori, és nem azonnal lett minden, hanem kb 2 év mire szépen lassan kialakult minden.
#6 90%-ban mindig meg volt indokolva. Rákérdezni egyáltalán nem akarok, hogy akkor hazudtak-e vagy sem, mert akkor biztos, hogy elvágom magam. Távolabb van mindenki az országban, szétszéledtünk.
Sokszor azt érzem, hogy teher vagyok a számukra és nincs kedvük velem bajlódni. Volt ami úgy volt megbeszélve, hogy majd ír, hogy mikor találkozzunk, azóta eltelt egy hónap és semmi. De közben meg kollégákkal meg az ottani barátaival eljárnak néha-néha ide oda és sose jutok az eszébe.
válasza:#7 Épp ezaz, hogy próbálom lefoglalni magam. Sportolok, mert ez segít, lefáraszt fizikailag és kicsit feltölt mentálisan, de rövid időn belül visszatér ez a rossz hangulat. Programra is elmegyek simán egyedül, pl. májusban egy hosszú biciklis túrán voltam, de semmi. Ott is már mindenkinek megvolt a saját kis társasága, ami nem zavart, de így nehéz hozzácsapódni egy klikkesedéshez. Itt is próbáltam barátokat beszervezni, de mindenkinek volt valami kifogása, vagy nem volt kedve eljönni. Próbálok nyitott lenni, még ilyen mentális egészségi állapot mellett is, de egyre nehezebben megy.
Sokszor csak az kellene, hogy valaki meghallgasson, mert már érzem, hogy szétrobbanok a sok stressztől meg az elfolytott problémáktól.
#9 Negatív pletyka biztos nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!