Miért vagyok ilyen magamnak való?

Az egyetemen nincsenek barátaim egyáltalán. Az első héten próbáltam minél több emberrel beszélni, de semmi nem maradt meg belőle. Az emberek egyszerűen nem keresik a társaságom és nem kezdeményeznek. Így hogy mindig csak én próbáltam kezdeményezni, elment a kedvem az egésztől. Egyébként is nagyon nehezemre esik barátkozni és idegen környezetben lenni idegen emberekkel. Gyerekkorom óta ez van velem és ezen az sem segít, hogy szorongásom van és időszakos depresszióm. Voltam már pszichológusnál, gyógyszert is szedtem de nem segített. Rosszul érzem magam amiért ennyire egyedül vagyok. Elsőre ugyan visszahúzódó vagyok, de ha valakit megismerek jobban, akkor ki tudom mutatni az igazi személyiségem. Viszont az a baj, hogy senkivel nem jutottam el erre a szintre. Senkit nem ismertem kb erről az egyetemről korábbról, viszont sok embernek már megvolt a baráti társasága,mire elkezdődött az egyetem. Próbálom magam nyugtatni azzal, hogy idővel jobb lesz és lesznek barátaim, meg hogy mások is biztos vannak így,de nem igazán látok olyanokat akiknek ne lenne ennyire senkijük.Szerintem ez csak egyre rosszabb lesz. Ráadásul a szak sem tetszik amit választottam, de maradnom kell egy évig legalább. Nem tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel.

Valakinek van valami tanácsa?