Hogyan tudnék sirni egy kicsit?

Sorra jöttek a bajok az elmúlt pár hónapban...

Tini és felnőtt fejjel soha nem sírtam, pedig voltam mély pillanatok ez előtt is.

Úgy gondolom, hogy egy kiadós sírás talán kezdésnek javítana a helyzeten, de egyáltalán nem tudok sírni.

+Egy életmód váltás.

Nemrég elveszítettem édesanyámat. Nem eset váratlanul, egy agyvérzés után pár hónap alatt lassan annyira leépült, hogy már az utolsó hetekben megváltás volt neki a halál (nagyon rossz ezt így kimondani). Talán emiatt sem érzem úgy a dolgot.

Lett egy kisebb balesetem amiből nagyon nehezen épülgetek felfelé. Még az is kérdés, hogy vissza tudok menni dolgozni (lehet kereshetek másik melót).

Anyagilag szinte nullán vagyok.

A magánéleti dolgok sem éppen rózsásak.

Eltávolodott nagyon sok barátom az évek során.

Ne értsétek félre nem sajnáltatni akarom magam csak felvázoltam a helyzetet.

Tudom vannak mások is akiknek sokkal rosszabb.

Nem is ez bánt inkább az, hogy az évek során elnyomott és felgyülemlett negatív érzések amolyan gombóc szerűen "itt vannak a torkomon". Tökre olyan értelmetlennek látok mindent. Nincs kedvem semmihez (edzés, hobbi stb.).

Fiatalon volt egy időszak amikor az öngyilkosságon tanakodtam. Most így felnőtt fejjel ismét ilyen érzés kerülget, hogy amolyan utolsó utáni opcióként még mindig ott van ez a lehetőség...

Vannak tesóim, nekik is meg van a saját problémáik. Nem szeretném az én "hülyeségeimet" is rájuk terhelni. Próbálnám egyedül megoldani.

Kicsit hosszú lett bocsi.