Malomként őrli lelkemet a magány, s közben elporladok. Mit lehet ilyenkor tenni?

Köszönöm szépen azoknak, akik időt szántak a válaszadásra! Mielőtt egyenként reagálnék a hozzászólásokra, szeretnék egy többhelyütt megjelenő problémakört tisztázni. Vélhetően homályosan fogalmaztam az eredeti kérdésben, de az életem nem abból áll, hogy a szobám mélyén sajnálgatom magam! Dolgozom és tanulok is jelenleg, korábban pedig külföldön éltem, s a lehető legextrovertáltabb munkakörökben tevékenykedtem. Talán éppen azért keresek olyan hivatást, ahol sok ember vesz körül, mert az életemben nincsen senki (amint azt láttuk már fent).

01: Miből gondolod, hogy nem akarok tenni? Miből gondolod, hogy a barátság "nem abból áll, hogy elmélkedünk naphosszat"? Véleményem szerint ha mindkét félnek ínyére való a fenti tevékenység, akkor semminemű kivetnivaló nincs abban, ha semmi mást nem csinálnak, csak a világról gondolkodnak. Ezzel senkinek nem ártanak, úgy gondolom. Az pedig, hogy mi tesz konstruktívvá egy kapcsolatot, kizárólag a két involvált személyen múlik. Amennyiben ismeretségük zátonyra fut, akkor valamit nem jól csináltak, s a hibákból lehet okulni. Ám én azt gondolom, hogy efféle általános igazságokkal balgaság megszórni egy barátságot, mely talán a legszubjektívabb az összes kapcsolat között. Hiszen nincsenek határok, nincsenek normák. Csak a két személy van, és ők összehoznak valamit. Valamit, ami vagy működik, vagy nem. -- Ettől függetlenül a gondolataid megosztását köszönöm.

02: Erre nem hiszem, hogy tudok bármit is mondani..

03: Az tény, hogy a komfortzónámból ki kell lépni; köszönöm a megerősítést. Azonban te is pont azt a mondatot emelted ki az 01. gondolataiból, amellyel a legkevésbé tudok azonosulni. És nem, nem azért, mert "fáj az igazság", hanem azért, mert nem érzem magamra vonatkoztathatónak azt, hogy minden elől elzárkóznék. Járok én rendszeresen moziba, kerékpározni, étterembe, sőt évente 1-2x még üdülni is - csak állandóan egyedül. A kontinens számtalan helyén megforultam, sokszor vakmerő helyzetekbe is keveredve, s visszatekintve nem bánok semmit, mert legalább akkor, arra a néhány percre Éltem. De velem akkor sem volt senki.

04: Szoktam írni, papírra és elektronikusan is, de már nem lelem benne akkora örömöm, mint korábban. Azt nem értem, mire gondolsz, mikor azt írod, finomodnom kéne. Ha lennél a barátom, az nagyszerűen hangzik, írj egy üzenetet! Boldogtalanságpartnert nem keresek, a boldogtalanságomat semmiképp nem aggatnám másra. Ha történetesen a másik személy is búvalbélelt, akkor pedig az lenne a kapcsolódás célja, hogy a közös nyomort megszüntessük.

05: Köszönöm a választ és a jókívánságokat! Írtam és fordítottam is már regényt, de csak úgy magamnak, ki nem adattam, vagy ilyesmi. Tiktokra nem vagyok regisztrálva és sanda gyanúm, hogy nem is leszek. Messze elkerülöm a szociális platformokat, csak facebookkal rendelkezem, de azt sem éppen rendeltetésszerűen használom. -- Egy ponton kijavítanám a kedves gondolataidat: testi intimitásra nem vágyom, maximum ölelésre, de nekem az nem feltétlenül azonos az intimitással. Persze, lehet, csak különbözőképpen értelmezzük ezt a kifejezést.

06: Már megfordultam néhányban, de ezek a csoportok többnyire teljesen halottak.