Mi a véleményetek a netes barátságokról?

Tizenéves fejjel máshogy válaszoltam volna a kérdésre, mint most, 23 évesen.

Akkoriban ugyanis rengeteg (közel 10) olyan netes barátom volt, akikkel annyira jóba lettem, hogy még Facebook-on is ismerősök lettünk, ami nálam nagy szó. Közös érdeklődésből indult ki az egész, aztán elég hamar komolyabb, személyesebb témák is rendre előkerültek, és lazán képesek voltunk naponta akár órákat is beszélgetni.

Többekkel 3-5 évig is (extrém sokat, vagy csak) beszéltünk, de azóta 2 kivétellel mindenki felszívódott, egy szó nélkül. Volt, aki meg sem nézte az utolsó üzenetem. És azért azok eléggé bántottak, mert bár ritkultak az üzenetek, semmi más erre utaló jelet nem adtak. De az is várható volt, mert egy végzős gimisnek közel sincs annyi ideje, mint egy 7. vagy 8. osztályba járónak.

Azóta meg nem is próbálkozom ilyesmi dologgal, mert a ghosting olyan gyakori lett, hogy úgyis csak csalódások érnének.

.

Szóval, úgy összességében, inkább azt mondanám, hogy beszélgetőpartnereket könnyű így szerezni, azonban azoknak nagyon töredéke érik meg annyira, hogy barátság is legyen belőle. Ahhoz meg (legalábbis én amondó vagyok, hogy) kellenek találkozások, közös programok, minőségi idő. Vannak szerencsések, akiknek sikerül remek barátokat szerezni így, azonban ez nem olyan gyakori.