Nekem sose lesznek barátaim. Törödjek bele, és izoláljam el magam?
19 éves fiú vagyok.
Magányos vagyok. Próbáltam nagyon barátkozni. Ki vagyok valahol éhezve a szeretetre de a saját családomtól sem kaptam ezt meg, így nem nyilván nem várhatom el azt, hogy egy vadidegen pótolja, és azt sem várhatom el, hogy valaki szeressen. Ez van. Pszichológushoz sem járok már nem akarok egyrészt senki terhére lenni, másrészt, tudom, hogy segítene nekem, de dilema nekem az, hogy egy elmondok neki mindent, és annyira szégyenlem a saját életemet. Feltépem a sebeket, traumákat.
Kérdés lényege, hogy én mindig is próbáltam barátkozni, utóbbi időben különösen és lett is egy barátom, egészen 2 hónapig tartott ez a buli, amíg nem hagyott faképnél és nem kezdett ignorálni. Ő sajnos már nem az első eset, vizsgálom miért hagyott magamra ő meg a másik. Sok voltam neki? Rájuk telepedtem? Rájövök, hogy nem, de mégis mi. Arra kezdek rájönni, hogy ez egy stigma, ez egy örökség. Hiába veszek ezeknek a "barátok"nak bármit, és mellettük vagyok amíg lelkitámogatást kérnek, valósigaz, hogy ők is adnak nekem lelkitámaszt, valamiért mégis magamra hagynak. Hiába kérdeztem miért, nem mondanak semmit.
Ezt boncolgatni felesleges, magamra hagynak. Hogyan tovább? Igazából egyetlen örömforrásom az, hogy neten memeket csinálok, nevetek másokon, van egy pár netes haverom, akik ugyanolyan élettenek mint én, szóval a társaságom megvan, de ezekkel találkozni sose fogok mert Miskolciak, én budapesti vagyok, valamint nem is akarnak. Nem vagyok boldog, akkor boldog voltam mikor a "batátokkal" (nem, nem baráti társaság, 1-1 emberekkel barátkoztam neten, ideig-óráig sikerült).
Le visz ez az egész az életről.
Kezd el sportolni vagy valamit ahova csoportba jarnak,vagy melo helyen vagy iskola stb.Vagy fogj egy not.
Zulleni mindig van barat.
De nehez kialakitani egy tartod baratsagot,altalaban addig tartanak mig van kozos erdek,suli,melo stb.
En lakotelepen nottem fel,nagy volt a barati kor,de kb 1 el ha beszelek neha.
válasza:Sokan vagyunk szeretetre kiéhezve, nemcsak fiatalok,de idősebbek is.
Viszont nem kell egy barátnak tartott személynek megvenni,megadni mindent,mert nem ez a fokmérője egy emberi kapcsolatnak.
De sajnos sokakkal előfordul,hogy lelki segítséget adunk hozzánk közel állóknak,akik aztán nemhogy nem viszonozzák,de eltűnnek.Általában akkor,ha az ő életuk javul és onnan csak és kizárólag magukkal foglalkoznak.
Általános jelenség, nekem is ilyenek voltak a "barátaim". Akik már nem barátaim. Most senkim nincs,de többet én másokért nem áldozok be még egy fél órát sem az életemből .
F
válasza:"...Hiába veszek ezeknek a "barátok"nak bármit, ..."
Miért veszel bármit? Főként olyan " barátnak", akivel 2 hónapja ismeritek egymást.Ez még egyébként is csak max. haverság. Lehet, hogy ezzel zavarba hozod őket, nem tudják ezt hova tenni, s valóban úgy érezhetik, hogy rájuk telepszel.
A barátságot nem lehet erőltetni,
vagy kialakul, vagy nem. Vagy van közös érdeklődési körötök, témátok, vagy nincs.Láttad a Kábelbarát című
filmet? Nekem most ez jutott eszembe
a sztoridról.
válasza:Szia!
Szívesen beszélgetek veled, barátkozok új emberekkel. Szeretem megismerni a másikat, és szeretek lelkizni másokkal.
24 éves srác vagyok, Pest mellett lakok, úgyhogy annyira nem vagyok messze.
Ha gondolod, írj privátba.
válasza:2-es nagyon sajnálom, kezdek én is olyan elhatározásra jutni, hogy se többet, se kevesebbet nem fogok megtenni egy "barát"ért ha lesz, mint amennyit ő értem. Nem, nem azért mert elvárnék érte valamit, mert semmit, de nagyon megbántva érzem magam, 2 és fél hónap után jutottam el csak oda, hogy nem kezdek rá gondolni minden órában!
#1-es nem tudok személyesen ismerkedni. Szociális szorongásom van, extrovertált emberek valamiért taszítanak, túl hangosak, elszívják az energiámat.
Hú, azóta sok válasz jött. Nem akarom őket zavarba hozni, én ilyen vagyok, törődök másokkal, és veszek, és örülnek neki. Anyukámtól ezt láttam. Nem telepszek senkire, találkozókat mindig azt várom, hogy a másik fél hozza szóba, ne én, mert félek az elutasítástól.
Nem fog megtalálni semmilyen barátság 19 évem alatt 2 barátom volt, emberek nem nyitottak új barátokra, mindenkinek megvan a maga kis köre, nem nyílnak meg új emberek köré, és ez a normális. Ha nekem is lenne 2-3 barátom fix nem keresnék új barátokat, mert ami bevállik, nem kell lecserélni.
válasza:"Pszichológushoz sem járok már nem akarok egyrészt senki terhére lenni, másrészt, tudom, hogy segítene nekem, de dilema nekem az, hogy egy elmondok neki mindent, és annyira szégyenlem a saját életemet. Feltépem a sebeket, traumákat."
A pszichológusnak nem lehetsz terhére, az a feladata, hogy meghallgasson. Szembe kell nézned az eddigi életeddel és az érzéseiddel, különben nem tudsz felszabadulni és tovább haladni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!