Elfelejtettem élni?

Régen boldognak éreztem magam, mert nagyon jó helyem volt egy közösségben, ami állást, párkapcsolatot, barátokat, programokat, életet jelentett. Jártam kórusba, szóló fellépéseim is voltak, hatalmasat fejlődtem ének terén. Játszottam gitáron és szintetizátoron is, ami imponált a szeretteimnek. Dolgoztam egy évig szoftverfejlesztőként is, ahol nagyon nagyra becsültek engem és én is nagyon fejlődtem.

Tavaly elveszítettem azt a közösséget, elveszítettem a szeretteimet, az állásomat, a motivációmat, az életemet, az irányokat, a céljaimat.

Most ki vagyok merülve, szörnyű a lelki közérzetem, nincs motivációm, nem okoz örömet semmi, ami régen örömet okozott. Amikor felkelek, szörnyen nehéz felkelni, álmos és kimerült vagyok, így a napirendem is elcsúszik rendesen. Gyakran kimarad emiatt a reggeli tisztálkodás (ha aznap otthon maradok) és a reggeli elfogyasztása. Amikor hazaérek a sötét üres lakásba, vagy amikor aludnék, heves pánikrohamok jönnek rám. Éjjelente rémálmaim vannak, amire nem emlékszem, csak az érzés marad meg bennem. Kirekesztve, magányosan érzem magam, szeretetre, ölelésre, csókokra, simogatásra, bújásra, intimitásra, vigasztalásra van szükségem, ezeket magamnak nem tudom megadni.

Járok ugyan pszichoterápiára és pszichológushoz is, valamint kezelőorvosom is van, de amikor ott vagyok, érdekes módon ott nem jelentkeznek ezek az érzések vagy tünetek. Ott valahogy azt a visszajelzést kapom, hogy a körülményeikhez képest meg vagyok dicsérve, hogy jól tartom magam és fejlődök a korábbi állapotomhoz képest.

Azt mondták nekem a pszichológusok, hogy ezek megviselnének egy neurotipikust is, de az teljesen normális, hogy én autistaként érzékenyebben reagálok.

Néhány barátom rendszeresen érdeklődik felőlem. Heti egyszer átmegyek egyikükhöz angolt tanítani és gémelni. Több másik barátommal egyenként online játszom különböző platformokon.

Társkeresőn is fent vagyok, több hivatalos visszajelzés szerint a képen is sármos vagyok és a bemutatkozásom is igényes. Mégis a matchek után 1-2 nappal azt érzem, hogy elhidegül a kommunikáció, mert "not interested" meg "nincs meg a kémia". De hogy, ha még nem találkoztunk? Meg akkor miért matcheltek engem?

Több helyen is keresek állást, regisztrálva vagyok keresőként, két börzére is elmegyek a közeljövőben, az önéletrajzom is teljesen jó.

Nem tudom, hogy mi az oka a túlzott negativizmusomnak, mert úgy látom, hogy elméletileg nem vagyok reménytelen. Van néhány barátom, egy komplett alapítvány mögöttem, egy klinikai team, egy fodrász aki tisztel és felnéz rám, egy komplett társasjáték klub, amit vezetek. Azt se tudom, hogy a jelenlegi állapotom micsoda, hogy javíthassak rajta. Nem tudom, mivel tudnék javítani ezen kívül a helyzetemen.

Pörög az agyam nagyon, de egyszerre vagyok kimerült és tennivágyás van bennem, és úgy érzem, hogy ez nekem minden napra nagyon sok egyszerre.