Milyenek a magányos emberek?

miért ???

mit akarsz velük csinálni?

Egyébként meg, aki nem jár el sehová és nincs nagyobb baráti köre még nem biztos, hogy magányos. Mindenki másképp éli meg az életét a társaságot és az egyedüllétet. Én sem járok szinte sehová. Ismerőseim vannak, közeli barátnő talán egy de inkább ő is csak egy nagyon közeli ismerős, akit gyerek korom óta ismerek és szomszédok vagyunk.

Mégsem voltam soha magányos. Én egyszerűen csak egyedül álló vagyok. Ha összeverbuválódik egy jó társaság nem maradok ki belőle, a munkahelyeimen is simán beilleszkedtem de magamtól nem keresek társaságot. Magam sem tudom miért pedig nincs problémám az ismerkedéssel nem vagyok félszeg, gyáva vagy egyebek. Egyszerűen csak nem tartok rá igényt. Ennyi. Így is jól érzem magam és ezt sokan furcsállják és nem értik. És érdekes módon sosem unatkozom.

Tulajdon képen ha jól belegondolok akkor régen nagyon is pörgős, társasági ember voltam sok csapathoz, szakkörhöz, klubhoz, stb. tartoztam. A munkám is emberekhez kötődött. Aztán egyszer csak elkezdtek fárasztani és untatni.

Ha hazamentem már nem akartam magam körül látni senkit csendet és nyugalmat akartam. De nem begubózni persze.

Húú, sokféle van:

Vannak az egyedül élő idős nénik, akik keresik a tekinteted, szívesen összemosolyognak cinkosan, vagy beszélgetnek pl. metrón. Vannak a begyöpült idős nénik, akik rosszallóan néznek mindenkire és dühösek.

Vannak a félszeg fiatal lányok, ők a cipőjüket nézik, vagy romantikus könyvek mögé bújnak fizikailag és mentálisan is.

Aztán a gondterhet kiégett túlhajszolt anyák, akik talán nem kapnak annyi törődést, mint amennyit érdemelnének. Ők már annyira fáradtak, hogy üveges tekintettel bámulnak kb. bárhová.

Előttem szóló, tökéletesen megfogalmazta szerintem, én is elég magányosan vagyok évek óta és egy x idő után az emberen tud érződni persze tudom leplezni de amúgy meg düh, ez a legfőbb amit nagyrészt érez az ember, meg egyre bizalmatlanabb ismeretleneknél vajon mikor kötnek beléd, mi a halál 5. végtagját (nem a fejét) akarhatják tőled stb, ismerősöknél sokszor jön az hogy mikor fog ez is elárulni meg ilyenek (paranoia könnyen kialakul közben) de főleg dühös vagy, persze vannak jobb napok amikor szinte semmi bajod, amúgy én most kezdem levetkőzni a konfliktuskerülő magatártásom de még meg van egyszerűen minden "normál konfliktus" energiát vesz el emiatt próbálom leplezni hogyha pl felb*sszák az agyam és csak bólogatni meg lenyelni mások idiótaságait persze ilyenkor csökken az önbizalom mivel ezzel meghazudtolod magad meg még egyedül is vagy, próbálsz kitörni de minél kevésbé sikerül minden próbálkozással csak mélyebbre kerülsz amitől mégjobban nől a feszkó benned amitől nyilván egyre dühösebb leszel és egyre önbizalomhiányosabb, ez egyébként szerintem súlyosabb pszichológiai problémákhoz is vezethet, most gondoljatok bele végigvezetve. egyedül vagy, senkid sincs, szarul érzed magad, próbálsz mondjuk felszedni egy csajt, nem sikerül, mégszarabbul vagy, ezt ismételd meg olyan 10-szer sikertelenül de mivel senkid nincs akivel ezeket a terheket osztanád egyre inkább undorral és fapofával nézel előre egésznap és tele vagy dühvel magaddal és a világgal szembem, eljutsz arra a szintre hogy szívesen törsz zúzol meg ilyenek meg egyedül úgy viselkedsz mint egy idegebeteg de társaságban nem mered mert ahhoz sincs önbizalmad hogy kiadd a gőzt a végére, erre a pontra már nagyon csak úgy "ráöntenéd" a gyűlöleted és a dühöd az egész világra csak úgy vagy magadat boldogan látni vagy másokat szenvedve mindegy egy pont után, na ilyenkor nemárt egy pszichológus/pszichiáter szerintem az eset súlyosságától függően mert innen bizony neked már hacsak nem jön a megmentő aki látja ezeket átérzi és felhúz téged és szeret és valami akkor bizony te egy igen veszélyes ember leszel hamar.

Kinézet: amíg még normális emberi elme és nem egy elvetemült állat szövődmény (mint amit az imént írtam) úgy néz ki mint te vagy én vagy bárki más maximum ha olyan személyisége van akkor kicsit cinikusabb, érzékenyebb, figyeld a reakciókat mert sokszor "mini sértődéseket" láthatsz amiket amúgy észre sem vennél mert ő nem akarja kimutatni csak valamivel odavágtál/vagy valak más vágott oda az önbizalmának már megint amitől méginkább izolálva érzi magát.

Lehetséges (ez már alapszemélyiség és környezet kérdése is) hogy szeret italozni és drogokat fogyasztani.

én egyszer egy mélyponton már egy hajléktalannal ittam és beszélgettem. egészen megértettem őt a végére érdekes kis "kirándulás" volt.