Hogyan vészeljem át ezt az időszakot?

Hogy mi következik ezután? Egyre kevésbé lesz ilyen érzés. Persze az űr már nem megy sehová.

A barátaidra ne haragudj szerintem, gyávák egy kicsit, nem tud egyik se szembenézni azzal az apró feladattal, hogy egy kedélyes délután helyett inkább melletted legyen, csak hogy ne legyél egyedül. Biztos akad köztük sok, aki szeretné, csak valamiért nem lesz belőle semmi, pl halogat és halogat, vagy tényleg mindig elrángatja valami kötelesség, esetleg markáns gondjai vannak, csak nem köti senki orrára... Később kiderül úgyis, hogy ki lett volna melletted, ha teheti. És most ez ilyen rettentő rossz lesz.

Kicsit visszazökkenhetsz az életbe, és átválthatsz előrenézőbe, ha kellemes ízélményt nyújtó ételeket ízlelgetsz, lehetőleg csak rendes kajaidőben, és lehetőleg a sokféleségre koncentrálva az erősebb ízek ellenében. Ne hagyd magadat szomjazni se. Nem is gondolnád, milyen sokat jelent. És az első nyugodtan végigaludt, szomorúakat álmodó éjszaka után már érezni fogod az új távlatokat és a velük járó rengeteg nehézséget is, azzal együtt, hogy készen állsz rájuk. De ne menjünk ennyire előre, csak szépen, ahogy kell, éld végig a rosszat. Nem csak a jó a tied, hanem a tied ez is. Szándékosan nem fogalmazok úgy, hogy sajnos. Hiszem, hogy amikor a sors elvesz, kapsz is tőle valami egészen váratlant, aminek te, vagy akiket szeretsz, nagyobb hasznát veszitek, mint valaha is gondolnád. Egyelőre csak az ínyenckedésre és a folyadékbevitelre ügyelés, este a megnyugvásra törekvés a legjobb formája annak, hogy magaddal törődj. Esetleg ha netán tépelődős, rágódós típus vagy, akkor az is jól jöhet, ha megérted, hogy nincs okod folyamatosan kínozni magadat, a baj anélkül is megtörtént. Ha önmarcangolás helyett pl. teszel másokért, miközben belül már nem is találod magad, akkor könnyen előfordulhat, hogy a segítségnyújtásodon át magadra találsz a világban ismét. Nehezen megfogható dolgok ezek, és az élmény is ennek megfelelően illékony és leírhatatlan. Természetesen semmi sem változik ezektől sem, de belül újra üzemelni kezd az a bizonyos láng, ami emberré tesz.