Sokan érzik magukat egyedül, akiknek a családja-barátai itthon maradtak, ők pedig külföldre mentek dolgozni?

2 éve voltam Svájcban egy téli szezont dolgoztam ott, mint felszolgáló. Egyedül mentem ki és nem ismertem ott senkit, még csak más magyar sem volt. Az első egy hét az nagyon nehéz volt, korán keltem, későn feküdtem, a meló végére csak annyi erőm maradt, hogy válaszoljak a szüleim emailjeire. Mivel egész nap pörgés volt, nem igazán volt idő a munkatársakkal beszélgetni csak akkor amikor cigi vagy kaja szünetet tartottunk. Aztán a második hét közepe felé már összebarátkoztam egy finn lánnyal, meg egy izraeli sráccal, onnantól már jó volt. Később már a meló sem tűnt olyan fárasztónak, na meg a nyelvbe is jobban belerázódtam és megszoktam ezt az életritmust. Szóval nekem kellett egy jó hónap mire beilleszkedtem. Persze hiányoztak a szüleim, meg a barátaim, de ki ettől még jól éreztem magam. Viszont, hosszabb távon nem tudtam volna kint maradni, mert nekem családom és a barátaim itt vannak, na meg én nem megélhetési gondok miatt mentem ki, hanem tapasztalat szerzés céljából.

Én több éve élek külföldön, nálam hullámzó, volt hogy nagyon jó társaság alakult ki, aztán többen hazamentek, most jelenleg semmilyen társaságom nincs. De általában az a jellemző, hogy a saját országból jöttek tartanak össze, munkahelyen is