Nincsenek barátaim, és nem viselem el, ha másoknak jó kedve van, és boldogok. Hogyan tudnék oldódni?

A kérdés mondat eléggé össze vissza, de most megpróbálom kifejteni. Egyáltalán nincsenek barátaim, az egyetlen barátom csak a párom. Nagyon ritkán járunk bulizni, pedig nem ártana néha kimozdulni itthonról. Fejben, még tetszik is az ötlet, mennék én nagyon szivesen, de ha már ottvagyunk, egyszerűen idegesít az, ha mások jól érzik magukat, én meg nem. Borzasztóan nehezen oldódok, nem merek táncolni sem, és barátokat sem tudok így szerezni, főleg, hogy mindenki idegesít, aki a közelembe van. Ha már egy jópár pohárral megittam, akkor jobban megy a beszélgetés, sőt a táncolás is, de nagyon sokszor odáig sem jutok el, hogy hajlandó legyek inni. A párom meg már inkább a hátam mögött lemondott egy csomó bulit, mert tudta, hogy hiába megyünk el, úgyis rosszul fogom érezni magam... Egyszerűen nem tudom, hogyan tudnék oldódni, hogy én is jól érezzem magam, és ne idegesítsen a környezetem...

Hozzáteszem, mielőtt összejöttem a jelenlegi barátommal, soha sehol nem voltam még bulizi, az előtte lévő éveimet a szobámban töltöttem többnyire "büntetésben" pár perces késések miatt... Úgyhogy nagyon nem is tudom, mi lenne velem, ha egy olyan helyre mennék, ahol több száz ember bulizik, boldog, jól érzi magát.. főleg az miatt amit már írtam korábban, hogy idegesít ha nekik jó..

Mielőtt azt irná valaki, hogy nem vagyok normális, tisztában vagyok vele. Ezért kérek segítséget, hátha van ötlete valakinek..

Köszi L/19