Nem tudom mit kezdjek a magánnyal?

Ne kenődj el!

Ha új helyre mesz, mindig ez van...új hely, új emberek.

De MINDIG szembejön idővel valaki, aki jófej sé egy hullámosszon vagytok, csak égy türelmes.

Járj nyitott szemmel és ne döngess üres kapukat (ergo, ha valaki nem figyel rád, ne is szentelj rá több időt)...jön más, aki majd figyel rád.

Eljárhatnál sulin kívül is valamire, ami érdekel...tánc, klub, ilyen óra-olyan óra...

Gondolj bele, minnél több helyre jársz el, annál több embererrel tudsz ismerkedni.

Ne légy szomorú, hogy most még nincs közeli barátod, az nem jelenti azt, hogy pár hónap múlva sem lesz...csak légy nyitott és teremts helyzeteket :-)!

Nagyon drukkolok!

Figyu, de nem lehet az hogy mondjuk te vagy alapből rossz passzban és azért látod feketén a helyzetet?

Úgy értve, hogy ha valaki nagyon bizonytalan és kedvetlennek látszik, akkor kicsit kerülik azemberek. Ilyen az emberi természet.

Mikor én egyetemre mentem én is ilyen kis elveszett voltam...több, mint fél évig nem volt meg az a "legjobb barát", aki neked is hiányzik...tensődtem, mint a hülye...de aztán csak megismertem jobban a csoportomat és lettek érdekes és kedves arcok...és csak az első év végére lettek igazi barátaim.

Olyan is volt, hogy hosszú idő után jöttem Mo-ra vissza és pörögtem volna mint állat, de nem volt kivel bulizni...akkor konkrétan bejelentkeztem egy társkersőbe barátkozni :-D és lett is onnan párom...meg társaságom.

Szóval megértelek, én is voltam úgy mint te...szar érzés, de valahol el kell kezdned.

Elég depisnek tűnsz...csak egy tipp: elkezdhetnél pl. sportolni (ha még nem sportolsz), attól feldobódsz...jobb kedvű leszel...szedj D vitamint, az is sokat számít...attól is simán ledepiződhet az ember, ha hiány van.

Nem akarsz koleszban lakni? Sokkal jobban lehet ismerkedni úgy, tök más úgy az agyetemi élet...?