Nincsenek barátaim és családom. Nem találkozom emberekkel. Így is marad?

Azt gondolom, rajtad múlik, hogy így marad-e. Ha igényled, hogy legyen társaságod, barátaid, egészen biztosan lesznek körülötted emberek.

Biztatlak, hogy legyél nyitott, hiszen az emberek többsége jó. Ismerkedj, beszélgessél, hallgass meg másokat! És minden problémád ellenére (amit nem szeretnék lekicsinyelni) próbálj meg mosolyogni! Remélem hamarosan minden jobbra fordul és az egészségi állapotod is rendeződik! Mosolygós napokat kívánok Neked!

Az is meglehet, hogy soha nem lesznek már igazi barátaid. Én nem áltatlak, erre is van esély. Főleg, amilyen zárkózottak és előítéletesek az emberek, nehéz kívülállóként beilleszkedni egy új közegbe.

Legyen tartásod, ne add fel! Nehéz időket élünk, és gazdaságilag nálunk már nem lesz könnyebb, ez tény. Társaságod pedig munkahelyen, könyvtárban, szórakozóhelyeken alakulhat ki a legkönnyebben. De addig is élvezd ki az egyedüllétet, használd ki, tanulj pszichológiát, viselkedéstant, buddhizmust, művelődj, hogy mindig hozzá tudj szólni egy adott témához. Nem olyan rossz ám egyedül lenni, kötetlenül, szabadon, én imádom.