Nem merek élni. Elmegy mellettem az élet. Félek mindentől, de főleg mindenkitől. Orvos kezelt, de nincs változás. Valami tanács?
26 éves férfi vagyok. 176 cm magas, állítólag jóképű, kisportolt.
Az időm nagy részét egyedül töltöm otthon a négy fal között vagy vadidegenek társaságában (munkám "magányos" ügynök, szolgáltatásokkal házalok). Mivel munkatársaim kb. nincsenek így ott sem szerzek ismeretséget. Barátaim a középiskola óta nincsenek, de most már ismerőseim sem. Kb. nem szólok senkihez, nem is tudok. Sok helyre eljárok, kitaláltam magamnak hobbikat, de ott sem sikerül kapcsolatokat kialakítani. Már annyira antiszociális lettem hogy minden ember észrevette rajta ezért elkerültek. Ekkor elmentem egy pszichológushoz, aki hónapokig kezelt, majd átirányított egy pszichiáterhez aki szintán hónapok után gyógyszeres kezelést javasolt. Sajnos nem segített és még a libidómat is tönkretette.
Nem tudom kapcsolatokat kialakítani. Kívülről állítólag erős, jó fej valakinek tűnök, de amikor oda kerül a sor egyszerűen elveszek és 2 szót nem tudok szólni. Ilyenkor nem tudnak hova tenni és inkább elkerülik a "furcsa srácot"
Most is itt a jóidő, süt a nap. Én meg itt ülök bennt és kb. magamban beszélek. Szüleim nem tudják a problémámat, testvéreim nincsenek. Pár éve a fővárosba költöztem, azt hittem hogy itt több esélyem lesz a több ember miatt de csak még magányosabb vagyok ahogy látom a sok boldog embert.
Megy el mellettem az élet, én meg csak ülök a négy fal között. Ha ki is mozdulok, ott is egyedül vagyok mintha ugyanúgy körbevenne egy üvegkalitka. Nincsenek barátaim, barátnőm, úgy érzem soha nem lesz családom, házam, igazi életem.
Mit tehetek? Mert tenni akarok ....
válasza: válasza:Beiratkozol 2-3 féle sportra, pl focira, kézire, kosárra, szinte bármire, aztán elhívod az embereket sörözni akkor csak lesz néhány barátod. Akik akár a téren is fociznak sok emberrel, nem szoktak magányosak és depressziósak lenni. A depiseknek a környezetváltozás is használhat, miért nem változtatsz melót, vagy költözöl el egy másik városba szerencsét próbálni, vagy keresel magadnak hirdetéssel egy-két lakótársat?
Iratkozz be sportcsapatba, kézilabda, foci, vízilabda, kosárlabda, röplabda a sporttársak csak törődnek veled vmit és amúgy is kell a mozgás meg a fény kedvjavításra neked. Egy pap is vsz
válasza: válasza: válasza:Helo!
Én is kíváncsi vagyok mi történt veled azóta.
Velem is van néha ilyen. Átérzem.
Bizony nem egyszerű a kezdet, mivel tényleg szükséges egy alap jó hangulat ahhoz, hogy elég jó kapcsolataid legyenek.
De az is lehet, hogy nem így van. Ha nem beszél valaki sokat, akkor legalább idegesítő dolgokról nem beszél. Rengetegen vannak, akik nem képesek meghallgatni másokat és rengetegen vannak, akik vágynak rá, hogy meghallgassák őket.
Sziasztok. Nincs változás érdemben. Továbbra is elkerül mindenki. Mondok szituációt: konditerembe beiratkoztam, ott sok férfi van akivel lehetne barátkozni. Többen beszéltek egy köz témáról, ilyen bulvár féleségröl, viccesen, poénkodtak. Közvetlen mellettük voltam és odaszóltam én is valamit, kérdeztem, hogy ‘ti is láttátok’? Senki sem válaszolt semmit. Akkor zavarban elkezdtem mondani valamit hogy azért nem volt semmi a dolog, ilyesmit. Aztán inkább gyorsan leléptem onnan. Nem akartak velem szóbaállni, nagyon látszott.
Nökkel is próbáltam barátkozni, de annak mindig az lett a vége, hogy egyszercsak félrehívtak vagy nekemestek, hogy nem vagyok az esetük és ez a barátkozós taktika nem fog összejönni a felszedésükre. Innentöl inkább elkerültem ezeket.
Szóval ennyi. 34 lettem, de nem változott semmi.
Szia! Sose add fel a reményt! Én most 45F leszek és rámtört a teljes kilátástalanság. Nincs párom, gyerekem semmi. Otthon élek és próbálok ezen túljutni, fejlődni, elköltözni, más hobbi után nézni, sportolni, eljárni előadásokra, rendbetenni az időbeosztásomat stb.stb.
Keresni a lehetőségeket szüntelen és nem hasonlítani magadat másokhoz, mert annak semmi értelme! A konditermi beszélgetés lehet, hogy rosszkor volt rossz helyen ennyi! Nem kell különösebb következtetést levonni belőle.
válasza:Én is a 4 fal között élem az életemet.
Öcsém is hasonló, együtt élünk, így mi nem vagyunk egyedül.
Őszintén már nem is hiányzik senki, megszoktuk egyedül.
Nem arról van szó, hogy nem állna szóba velem senki, egyszerűen nem is igénylem.
Van pár "online barátom", de ennyi.
A korombeli emberek mostanra családot alapítottak, de szerintem ők se élnek sokkal nagyobb társasági életet.
Amúgy van hobbim, edzés, sorozatnézés, ezek bőven kitöltik az életemet, nem is férne bele senki.
Moziba se voltam már vagy 10 éve.
35/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!