Olvasni szoktam, tanulni, angolozni, rajzolni, tornázni, jógázni, táncolni, festeni, zenét hallgatni, gitározni, énekelni, verseket írni, de valahogy mégis hiányérzetem van?

Attól, mert valaki nem olvas, vagy, mert nem csinál olyan dolgokat, amiket te, még nem jelenti, hogy üres lenne a feje és nem lehetne vele jól elbeszélgetni. Tehát, az ellentétes személyiségek is lehetne barátok, csak meg kell találni a közös hangot.

Menj és ismerkedj, és nem baj, hogy nem találsz rögtön örök barátokat, a lényeg, hogy jobb emberismerő legyél, több tapasztalatod legyen, mert arról is lehet ám beszélgetni, hogy milyen dolgok történtek veled és hogyan érzed magad ezek miatt. Tudod, a barátok a problémák orvoslására is kitűnőek. :)

Én megértelek! Nekem is kb 2-3 barátom van csak, akivel meg tudom értetni magam (olvasnak, tájékozottak, nyitottak a világra, van mindenről véleményük ... stb.). Az emberek többsége rettentő érdektelen és unalmas. És ez nem arról szól, mint, amit a 3-as válaszoló felvázolt. A mai társadalomban nincs kultúrája az önfejlesztésnek, az emberek frusztráltak, minden szabadidejüket a feszültség levezetése vagy a menekülés/tespedés tölti ki. Pedig a világ egy nagyon érdekes hely, annyi mindent lehet tanulni.

Az előbbiek ellenére úgy gondolom, hogy a boldogtalanság okai mindig önmagunkban keresendők. Az egészséges ember egyedül is boldog. A boldogtalan ember ráadásul nem tud egészséges kapcsolatokat sem kialakítani, mert ha egyedül boldogtalan, onnantól rá lesz utalva a másikra, ami pedig érdekkapcsolatot jelent. Objektívan külső szemlélőként vedd végig azokat a dolgokat, amik zavarnak és amik ellen tenned kellene. Számolj le őszintén az összes hibáddal és gyarlóságoddal. Ezeket könnyű megtalálni ha elindulsz a fájdalmas és kényelmetlen gondolatok irányába.

Ajánlanám Dan Millman-tól a Békés Harcos Útja című könyvet. Sokat segíthet, ha megérted az üzenetét.

További szép napot!

27F