Nagyon magányos vagyok, egyedül érzem magam. Annyira zárkózott vagyok, hogy párkapcsolatra is képtelen vagyok. Nincsenek céljaim, nincsenek motivációim, úgy érzem, hogy teljesen üres vagyok. Aki volt hasonló helyzetben, hogy jött ki belőle?

Szia!

Így visszaolvasva magamat, eléggé borúsan láttam a világot. Valójában a külvilágban, emberi kapcsolataimat illetően a hétköznapok nem változtak, hasonlóan telnek. Ami nagy különbség, hogy - egészen másképp érzem magamat! - Sokkal kevésbé érzem magam olyan nyomottan vagy magányosnak. A munkám/karrierem még jobb, mint korábban, ennek örülök is nagyon. Anyagilag egyáltalán nem panszkodhatok. Ez sokat segít abban, hogy szabadnak érezzem magam, és megbecsüljem magamat. Volt azóta párkapcsolatom, ami sokat adott nekem érzelmileg.

Röviden összefoglalva: Az alaphangulatom sokkal jobb, mint régen, a problémáimat részlegesen megoldottam, még ugyanúgy megvannak, viszont nem nyomasztanak annyira.

Neked hogyan alakul(t) az életed?

Szia!

Átérzem a helyzetedet, nagyon nehezek, nyomasztóak lehetnek a hétköznapok és maga az élet is. Szívesen segítek, beszélgetek veled privátban is.

Amit tudok ajánlani az a Facebook csoportok - ha van valami téma ami tetszik -, a másik, bármennyire is meglepő, a Bumble BFF része. Ott haverokkal lehet matchelni, nem társkeresésről szól. Én nagyon hamar találtam érdekes embereket, akikkel jókat tudtam beszélgetni.

Sosem vagy teljesen egyedül, még ha úgy is tűnik elsőre - mindig lehet találni havert, támaszt, beszélgető partnert! :)