Éreztétek magatokat már ugy hogy nem törödik senki veled és ki taszitótt vagy, , te törödsz másokkal és nem kapod vissza és etöl megtört és depressziós leszel ezt érzem én is: tanács?

Nekem is volt már ilyen érzésem. Ilyenkor az egyik barátom megszokott nyugtatni, de pár nap mulva ugyanott vagyunk.

DE EZ CSAK AZ ÉN ÉRZÉSEM, NEM BIZTOS, HOGY TÉNYLEG ÍGY VAN!!!

Egy fél éve én is pont ugyanígy érzem magam (még a korunk is megegyezik). A "barátaim" folyamatosan csak panaszkodnak, hogy ez de rossz nekik, az de rossz nekik. Van egy barátnőm, akinek ugyan tényleg komoly gondja is van, de ugyanakkor neki valami ezt kompenzálja, történnek vele pozitív dolgok, és ezek mellett képes NEKEM panaszkodni, nekem, akivel kábé a merő ellentéte és semmi, de ezt komolyan mondom, semmi pozitív dolog nem történik. Amíg magát kell sajnáltatnia, addig persze jó vagyok, de rám már nem kiváncsi. De egy csomóan vannak, akik csak panaszkodnak, pedig semmi bajuk nincs azon kívül, hogy hisztiznek. Csak addig vagyok nekik jó, amíg meghallgatom őket.

Ezek miatt is nagyon zárkozott vagyok olyan téren, hogyha magamról kell beszélnem, és persze, hogy ha nem kérdeznek, végképp nem mesélek a bajaimról, inkább magamba fojtom. Fel sem tűnik nekik, hogy semmit nem tudnak rólam, a lényeg, hogy ott legyek, ha panaszkodniuk kell.

Egyszerűen ELEGEM VAN! Mindenki rohadt önző és csak önmagával törődik. És én meg csak tűröm, és hallgatom őket, mert nem tudok nemet mondani, inkább magamba folytom. Emiatt magamat is pusztítom és borzasztó szomorú vagyok, ha egyedül vagyok, mert csak akkor mutatom ki az őszinte érzéseimet. Nem tudom mit tehetnék, egyszerűen beleőrülök!

...

Bocsánat kérdező, de most felhúztam magam, és ki kellett írnom magamból, bár egyátalán nem érzem jobban magam. De ha esetleg gondolod, akár írhatsz is, és elmesélheted, hogy mi bánja a lelked, úgyis lelki szemetesláda vagyok (és szívesebben hallgatok meg olyasvalakit, akinek tényleg komolyak a gondjai, mintsem olyanokat, akik csak nyafognak).

Hát odamész a barátaidhoz, szüleidhez, tanáraidhoz, hogy ez meg ez a problémád van és hogy szerintük mit kellene.

"Amíg magát kell sajnáltatnia, addig persze jó vagyok, de rám már nem kiváncsi. "

Hát akkor amikor elkezdi a problémáját mondani, mondod hogy te se vagy valami jól mert és elmondod te is kölcsönösen a dolgaidat, nem csak magadban tartod.