Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Mit csináljak, mint introvertá...

Mit csináljak, mint introvertált személyiség?

Figyelt kérdés

A családom ban én vagyok az egyetlen introvertált személyiség. Nem tudnak elfogadni olyannak amilyen vagyok, azt hiszik pszichológiai eset vagy, hogy ez nem normális. Elismerem hogy introvertáltak közt sem az a lightosabb tipus vagyok, eleg egy kellemetlen tapasztalat akármilyen személlyel h elvegyék a kedvem jó sok napra az emberekkel való találkozás hoz. Csak azt hallom, hogy ismerkedj, teremts kapcsolatokat, barátkozzak, meg is értem, hogy miért mondják, mert normál esetben ezek tényleg hasznosak, de az én "emberutálatommal" nincs kedvem semmiféle emberrel kapcsolatba kerülni. Neveket, arcokat az érdektelenség miatt olyan lehetetlen számomra megjegyezni, hogy ha akarnám se tudnám. Hogyan fogadtassam el magamat a családommal akik 10 másodpercig nem tudnak csendbe maradni, szemellenzőt hordanak, néznek de nem látnak, csak a saját igazuk az igaz.


Mellesleg nagyon szeretem a családomat, amikor nem velem foglalkoznak.



2014. aug. 9. 23:23
 1/4 anonim ***** válasza:
0%
Nem.
2014. aug. 9. 23:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:

Szia! Szerintem nem igaz, hogy az introvertáltak utálják az embereket, hanem inkább csak tömegiszonyuk van és nehezebben építenek ki kapcsolatokat, barátságokat. De cáfoljatok meg, ha ez nem így van. Én a helyedben próbálnék olyan emberekkel barátkozni, akik nem nyomulnak annyira és nem pofátlankodnak be rögtön az intim szférádba, mert gondolom ez az egyik dolog ami téged is zavarhat. Én régebben introvertált típus voltam, de most már oldódtam annyit, hogy inkább az extrovertált felé hajlok. Ennek ellenére az introvertált emberekkel is jól el tudok beszélgetni, mert megértem, hogy máshogy viszonyulnak az ismerkedéshez és ezért nem próbálok feleslegesen az arcukba mászni, hanem hagyom, hogy ők diktálják a tempót és csak annyit mondjanak el magukról amennyit ők szeretnének. Ezáltal gyakran hamarabb megnyílnak és sokszor érdekes/értékes embereket ismerhettem meg, akik első ránézésre alapból egyáltalán nem tűntek túl kommunikatívnak, de aztán mégis tök jól eltudtunk egymással beszélgetni.

A szüleiddel pedig ha még nem tetted meg, minél hamarabb elmondanám ugyanezeket a dolgokat amiket fentebb is leírtál, hátha jobban megértenek, hogy egyáltalán nem vagy pszichológiai eset csak kicsit másképp gondolkodsz mint a nagy átlag.

Egyébként meg az nem árt, ha jobban tisztában vagy önmagaddal és összeszedel egy kis bátorságot ahhoz, hogy ne fújj menekülőt minden egyes kellemetlen tapasztalat után. Nem csak veled, bárkivel megeshet egy kellemetlen beszélgetés/találkozás, de azt nem szabad engedni, hogy ez több napra lehúzza az embert a mélybe.

2014. aug. 10. 00:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Egyáltalán nem baj az, hogy ilyen típusú ember vagy, sok ilyet ismerek, én is voltam ilyen :) És tudom, milyen zavaró tud lenni az, ha valaki ezt nem érti meg. Épp ezért keress olyan embereket - ahogy azt az előző válaszoló írta - akik ezt megértik, és a helyén tudják kezelni. Akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. (A nevek megjegyzéséről csak annyit, hogy én a mai napig nem tudom minden osztálytársam vezetéknevét, medig már 3 éve velük vagyok és kb naponta hallom...)


A családdal viszont ezt mindenképp meg kell beszélned! Ha mást nem is, de kérj időt tőlük: most ez a helyzet, hagyjanak békén, majd ha szeretnél, elmész ide-oda. Ha ráderőltetik csak tovább rontják a helyzetet. De ezt tényleg mondd el nekik, mert valószínűleg csak jót akarnak neked, csak épp nem tudják, hogyan. :)

2014. aug. 10. 21:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:

Köszönöm az eddigi válaszokat.


Magammal nincs próblémám, legalábbis személyiség szempontjából. Ismerem magam tudom mit akarok, tudom mit miért csinálok. Ismeretséggel sincs problémám, megvan a társaság amiben jól tudom érezni magam egy ideg. Van legjobb barátom, akinek a szivemet odaadnám, ha szüksége penne rá. Nem is ezzel van a gond, én jól érzem magam a saját bőrömben.

Csak az a bajom, hogy a Szüleim ezt nem fogadják el. Máshogy nőttek fel, más hagyományokkal, fix nevelési módszerekkel. Apám aki sportoló volt, kapcsolatok útján építette fel a jövőjét, zavarja hogy a pontos ellentéte vagyok. Egyedül a saját erőmből akarok boldgulni. Barátnőm sincs(nekem ne, tudom hogy nem birnám sokáig, és azt is tudom, hogy engemet is nehéz lenne elviselni.

2014. aug. 12. 17:35

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!