Örökké egyedül maradok?

Biztos össze fogsz barátkozni az egyetemen valakivel.

Jönni fog az magától is.foglalkozz a tanulással és majd a többi alakul.

Fiú vagy lány vagy?

Most mondok valamit: a gimnázium egy szörnyű hely, tele van tökfejjel, akik a leges legdurvább módokon kiközösít mindenkit. De az egyetemen általában nagyjából azonos ízlésű, gondolkodású emberek kerülnek össze, hiszen ugyanazt a szakot jelöltétek meg, tehát egyszerűen nincs olyan, aki ne kerülne be közösségbe. Én azt mondom, ha van még lehetőséged menj el mindenképpen gólyatáborba. Ha nem, akkor minél több embernek próbálj bemutatkozni, beszélgess velük, úgy is kialakulnak a kapcsolatok.

Akkor jó, hogy én nem mentem gólyatáborba pont ezen gondolkodtam :D

Én is hasonló helyzetben voltam tavaly. Egyszerűen nagyon nehezen ismerkedek, nehezen oldódok társaságban, és az érzéseimet se tudom igazán jól kifejezni. Gólyatáborba se mentem, de valahogy mégis rögtön az első órán összeakadtam egy gyerekkel, és azóta minden nap beszélgetünk, és így a többi szemináriumi gyakorlaton, közös munkák alatt sorba jöttek az ismertségek :) És tényleg az volt a legmeglepőbb, hogy mennyire hasonlóan gondolkodó emberek vannak. Egyébként nem csak ők szólhatnak hozzád, te is ugyanúgy megmukkanhatsz :D És nem fogja senki se leharapni a fejed. Ha meg hülyeséget mondasz...hát ki nem? Ezeken túl kell lendülni. Csak úgy tud változ(tat)ni az ember, ha új dolgokat próbál, és őszintén: annak, hogy hozzászólsz valakihez tényleg nincsen semmi rizikófaktorja.

Ilyen típusú vagyok én is, és inkább maradok ilyen, minthogy én másnak vagy más nekem bekeverjen a dolgaimba. Jobb egyedül. Így legalább ha történik valami rossz velem, akkor csak magamat hibáztathatom, valamint nem kell a másik idiótaságához alkalmazkodni, követni azt...