30 feletti szomorú, magányos emberek! Ti mindig így éltetek?

Nem. Ezt a serdülőkori depit kinövöd. Én is ilyen voltam, aztán 22 éves koromban fejest ugrottam az életbe, akkor volt 8-10 év nagyon jó időszak, az meg már egy másik történet, amikor 34 évesen komoly problémáim lettek. Persze azóta is voltak jó és rossz időszakok, de reménykedni lehet még 40 fölött is.

Nem. Kb. 45 éves korom óta vagyok magányos és reményvesztett. 20 és 35 között éltem a legjobb időszakomat az életemben.

18-20 évesen még iskolába jártam, volt 3-4 ember akivel néha beszéltem. 21-22 évesen még tartottam velük a kapcsolatot, aztán mindenkinek fontosabb lett a párja, vagy más barátai. 22 évesen egy másik suliból lett egy barátom, tartott egy évig. 23 évesen magányos lettem, ugyanúgy magányos vagyok most, 24 évesen is. Gondoltam nem várok hat évet a válasszal, 30 évesen is ugyanolyan üres és magányos életem lesz az életem, mint amilyen most, meg amilyen sok éve már. Nem várható nagy változás, ha csak el nem tudok költözni. Mondjuk ettől a személyiségem nem változik és ezzel van a legnagyobb probléma.

Ha gondod van, beszélgethetsz róla: hívd fel az Ifjúsági Lelki Elsősegélyt a 137-00 ingyenes hívószámon. Eléred hétfőtől szombatig 9-21 óra között Telekom vagy T-mobile számról, utcai fülkéből is.