Mikor éreztétek magatokat annyira magányosnak, elhagyatottnak, hogy szinte a szívetek is belefájdult?

Tavaly év elejétől..az év nagy részében. Okot tekintve: a "nem tudom megoldani" vagy pontosabban az "egyedül nincs elég erőm hozzá"..és a de "miért nem segít, akibe a legtöbb hitemet vetettem?".. :D

Mostanra elmúlt..nem mondhatom a szokásos sztorit, hogy összeszedtem magam, mert tulajdonképpen nem vagyok az a kitartó fajta..viszont a körülmények idővel változtak, amolyan mázlim van helyzetekkel. Visszatekintve elpocsékoltnak vélem azt az időt, bár nem tudom hogy lelki fejlődés írható-e annak az időszaknak a letudásával..Ha aktuális számodra, azt mondanám küzdj a dramatizáló gondolatok ellen, csak azért is tartsd magadban az elképzelést, hogy nem kell ebbe belefulladnod, csak a saját döntésed..töltögesd magad apró örömökkel, növeld az önbizalmad és a lehetőségek jönnek maguktól, csak légy türelmes