Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Valaki meghallgatna?

Füst a levegőbe kérdése:

Valaki meghallgatna?

Figyelt kérdés

Kész kagyvasz az egész, de muszáj meggyógyulnom. ...

Azt mondják vigyázz, mit mondasz, mit teszel. Én mást mondok. Féltőn figyeltem tetteim, fegyelmeztem gondolataimat, uraltam az érzéseimet és hova jutottam? Nem én mást mondok. Soha nem adtam fel, soha nem mondtam magamnak, hogy elég, nem éred el, ne nyúlj ki érte, hogy állj meg, ad fel, ne menj tovább. És mit értem el? Én mást mondok. A düh a félelem az irigység ezzel mind vigyáztam, nehogy céljaimtól eltérítsenek. Ha dühös leszek, olyat teszek, amit később megbánok, a szomorúság elvesztegetett idő az irigység meg csak még egy ok hogy utáld a másikat. Én mást mondok. Itt ülök és gépelem ezeket a szavakat, és fogalmatok sincs mennyire komoly ez! Mennyire hülyék vagyunk! Pszichózisom van, és súlyos depresszióm és visszatérő deperszonalizációm. Röviden mi a pszichózis: Súlyos érzelmi, gondolkodási, viselkedési és személyiségzavarok átfogó csoportja, amelyek a kívülálló számára megmagyarázhatatlan "abnormális" élmény- és viselkedésmódokkal, a tapasztalatok objektív tartalmának és a szubjektív élményeknek megkülönböztetésére való részleges vagy teljes képtelenséggel, a zavar belátásának hiányával, a kommunikációra való képesség és a társadalmi alkalmazkodás csökkenésével, valamint (végső esetekben) a személyiség teljes szétesésével járnak. Idáig még nem jutottunk el. A tünetek megnyilvánulhatnak rövid ideig is, de egy hosszabb ideig tartó folyamatban súlyosabb formát is ölthetnek. Eltérően a neurózisoktól, a pszichózisok felismerhető szervi, agyi elváltozások következményeinek tekinthetők vagy feltételezett testi okokból eredeztethetőek Nem tudok tanulni, enni, aludni, és főleg nem tudok emberek közelébe lenni. Nincsenek érzelmeim, vagyis vannak csak távoliak az arcom, mozog a lelkem, mégis üres, könnyezek, mégis száraz marad a szemem, ordítok mégse égett semmi belülről. Mi értelme megmenteni őket? Nem láttam mást csak fájdalmat, félelmet, bűntudatot. Hála ennek racionális maradok bármily helyzetben, teljes elszigeteltségben, közönyben nézhetem végig, ahogy az életem széthullik. De így tétlen is maradok, olyan vagyok akár egy zombi. Úgy gondolod, el akarod törölni a fájdalmadat, bárcsak eltűnthetetné valami az űrt belőled vagy a dühöt? Gondold át még egyszer. Nem beszélek az emberekhez, nem jegyzetelek órán, ha otthon vagyok iskolába, ha iskolába itthon akarok lenni. Az emberek utálnak, vagy kerülnek, nem vesznek emberszámba, azt mondják ő ilyen. Nem látnak át a maszkon. Ha van ilyen az életedbe akárki, és nem akarsz odamenni hozzá. Gondold át még egyszer. Úgy pár éve erős érzelmi megrázkódtatáson vagyok túl elvesztettem valakit, akit azt hittem szeretett. Tudom, tudom hülye, vagyok! A szeretetett csak feltételekkel adják. De elhinni nem tudom jó érzéssel töltött el végre! Sajnálom! Tudom, hogy nem úgy gondolt rám, ahogy én gondoltam rá, de az hogy eljátszotta, jó érzéssel töltött el… Végre! Mindent megadtam volna, hogy ne legyek ilyen szánalmas de az vagyok! Az úgy történt, hogy amikor megtörtént el se hittem fura dolog történt felpörögtem bulizni akartam… én se értem! Valahogy így reagáltam a legrosszabb forgatókönyvre. Megvédeni magam a sebesüléstől az egyetlen nagy fegyverem a kizárás. És pontosan ez történt. Láttam, hogy sírva elhajtott és mindaz, amit magamban kaptam tőle ment vele. A nagy érzelmek, a reményeim, az álmaim. Nem vagyok rá büszke… gyerek voltam! Tudjátok ez az egész! … Hogy megértsétek még vissza, kell kanyarodnunk kicsit. Na szóval az oviba még normális voltam, fociztam, barátkoztam, dobáltam a kaját ebédszünetekbe… utáltam a délutáni alvást mint mindenki. Aztán történt valami amire nem emlékszem ami gajra vágott padlóra küldött felrúgott az égig szétrugta a seggem vagy felmosta velem padlót. Elzárkoztam mindenkitől még a saját testvéreimtől is ne beszéltem az osztálytársakkal, nem bujucskáztam nem fogócskáztam, csak a tanítonénik kérdezgettek én meg válaszolgattam. A mai napig úgy vagyok mint az idegenek akik csak egy házban élnek. Nem voltam jó tanuló másodikban már kettest kaptam nyelvtanból. Nem tudtam megtanulni nem éreztem magam rá érdemesnek vagy hogy képes vagyok rá és sírtam … igen sokat sírtam. Akik már unják az egészet kitalálhatnak egy ivós játékot, hogy akkor isznak amikor elsírom magam. Oké?  Unalmas lehet hallgatna egy ismeretlen ömlengését. Első osztály volt egy barátom – Tök jó! De ő fura volt … Nem furább mint én igaz de rózsákat osztott a lányoknak, miközben az arca olyan volt mintha mogyorókat csempészne a szájába (nem akarom megbántani csak viceltem biztos már jfess fiatal ember lett belőle). Csak úgy odajött hozzám és: Szia leszünk barátok … Én meg öö öö ööö ö öö öö oké! Úgy láttam utána egy pillanatig mintha egy folyóson lennék és én meg ő az egyik végén van az osztálytársak a másik végén. Ez a kép szépen szimbolizálja milyen volt az általános iskola. Csak képzelődtem semmi komoly! Akkoriban minden olyan álomszerű volt az életemben, mintha nem tudtam volna különbséget tenni a fejem és a világ között … na m1! Elég szar volt utána a helyzet már nem is emlékszek pontosan milyen a lényeg az, hogy én voltam az akit szívattak, akit utolsónak választottak ki a focicsapatba , aki a gyökér volt. Csak néhány eset: ellopták a tolltartomat lefeküdtem a földre és sírtam, rátették a kezemet a forró radiátorra sírtam, sorban álltam az ebédlőben és elsírtam magam (hogy miért nem tudom – én se emlékezhetek mindenre), ültem a templomban néztem a keresztre feszített Jézust és sírtam (az a szemét Jézus). Tudom a gyerekek sokszor sírnak de a fura az volt, hogy akkor is ilyen voltam mint most nem értettem miért sírok!!!!! Nem éreztem magam úgy hogy sírhatnék. A szüleim veszekedtek megint sírtam. Érzékenyke voltam -.-. A jegyek meg szörnyűek, még alsóban is. Olyan is volt hogy ok nélkül el nevettem magam. Sokszor ki is küldtek miatta óráról. Ma már az útóbbi jellemző már a fogorvosnál is halálra röhögöm magam….Hiányzanak a barátaim hiányzik az életem elegem van a menekülésből, a köztes megoldásokból. Ő mást tenne én miért nem tom megtenni? Itt ülök és dumálok egy kompjuterrel … de ha felállok újra. Kezdődik egyre csak rosszabb lesz. Nehéz az emberekkel beszélni visszatérni a régi kerékvágásba évek óta nem beszéltem egy jót … Csak annyit hogy ez hol van az hol van helló szia … Pedig sokszor sziporkázok egyszerűen megnyílok poénkodok közbeszólok ilyenek … de mi változott .. Ha okos lennék azt mondanám egyszerűen van olyan amikor semmi sem számít amikor semmit sem veszíthettek semmi következmény semmi szenvedés mert nincs ami történjen mert akit megismertem az mondjuk úgy is elmegy ilyenek…



2015. jan. 18. 18:22
1 2 3 4 5
 1/41 anonim ***** válasza:
Meghallgattalak, most mit mondjak? En is régen beszélgettem egy igazi jót az emberekkel.
2015. jan. 18. 18:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/41 anonim ***** válasza:
Én is meghallgattalak. Azt gondolom, fiatal vagy, ráérsz még kibontakozni. Ahogy idősödsz és tapasztalsz, át fognak értékelődni benned ezek a problémák, veszíteni fognak a jelentőségükből.
2015. jan. 18. 22:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/41 anonim ***** válasza:
82%

Szia! Na jó figyelj, elmondom szerintem mit csinálj:

-Keress fel egy rendes pszichológust, ő majd segít

-Írd fel egy papírra, melyik pillanatokban voltál boldog

-Nem jut más eszembe.

Itt fekszek a telómmal a kezemben, és a lehető leggyorsabban pötyögóm a betűket és elszorul a torkom mert félek hogy túl későn küldöm el. Mert ezek a problémàk nem múlnak el ha nem teszel ellenük, és az öngyilkossàgnem megoldàs, hidd el. Pls amint elolvastad ezt írj egy privátot hogy jobbam vagy e! És... halgass Tim McMorris zenéket, meg egyél Mars csokit gyümölcslével!

2015. jan. 18. 22:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/41 anonim ***** válasza:
Ha a valóságban nem tudsz kommunikálni, elkezdhetsz a neten is ismerkedni. Ezen az oldalon is vannak hasonló kérdések, hasonló emberek.
2015. jan. 18. 22:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/41 anonim ***** válasza:
Hívd fel az Ifjúsági Lelki Elsősegélyt a 137-00 ingyenes hívószámon, eléred hétfőtől szombatig 9-21 óra között Telekom vagy T-mobile számról, fülkéből is.
2015. jan. 19. 09:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/41 anonim ***** válasza:
Én is meghallgattalak...először magamban olvastam a leveled, és a kb a negyedétől kezdve hangosan olvastam és (ez most hülyén fog hangzani) élveztem olvasni, mert tökre jól leírtad hogy milyen szánalmasan szar az életed (félreértések elkerülése miatt: az írásmódot, ahogy leírtad azt élveztem, nem azt, hogy szar az életed). Nem értem , miért érzed úgy, hogy olyan problémák tornyosulnak feletted amikre nincs megoldás. Mindenre van...hisz ha egyik ajtó bezárul törvényszerűen kinyílik egy másik. Szóval azt mondod, hogy nyomi vagy, meg hogy mindig sírsz csak nem értem, hogy miért ? Az önsajnálattal meg a "én nem vagyok jó semmire" szlogenekkel nem mész semmire, csak magadat húzod le. Gondolom, ezt tudod, csak nem értem ha tudod, akkor miért akarod lehúzni még jobban magad? Mondogasd az ellenkezőjét, "király vagyok " , "meg tudom csinálni" stb ..tudod hülyeségnek hangzik, de csak próbáld ki, hogy nem mindig a negatívat mondogatod, hiszem ha minden szar az életedben, akkor nem oly mindegy hogy a negatívat mondogatod vagy a pozitívat ? Csak próbáld ki! Meg öhm...mit is mondják zárásként? Ha még csak TE magad sem bízol magadban, akkor szerinted más fog ? (megsúgom : nem ) úgyhogy vagy sírsz tovább és egyszer észhez térsz , hogy "ajj de hülye voltam hogy lenéztem magam" vagy felfogod, hogy okkal vagy a világon és talpra állsz. Az előző az a könnyebbik út, a másikért tenni kell...a sikernek nem titka van, hanem ára!
2015. jan. 19. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/41 A kérdező kommentje:
Ez nem olyasmi amitől csak úgy megszabadul az ember ... ez bennem van és egyáltalán nem tudom eltüntetni vagy tisztára mosni. Szedek gyógyszereket de az csak fejemet mossa ki - úgymond tisztábban látok tőle! (csak azt nem tudom, hogy könnyebb vagy nehezebb ettől) Vannak jobb napok de általában egy jó napért hónapokat kell adnom! Meg vannak módszereim egész nap valami szépet próbálok találni az életemben akár csak rövid beszélgetések vagy zenét hallgatni, vagy egyáltalán egy jó gondolatot. Az egész életem egy nagy küzdelem, hogy lehet így élni? De félek mi történne ha abbahagynám. Nagyon nagyon tartok az emberektől valamiért sokszor egyszerűen csak lekuporodnék a földre vagy elrohannék oda ahol senki se talál meg. Tudom ez fura! De egy kicsit egy kis ideig jobb lett mikor azt ott fönn megírtam! Mi francért történt ez velem azt nem tudom ... Köszi a válaszokat
2015. jan. 19. 17:18
 8/41 anonim ***** válasza:
Pszichoterapeutától kellene segítséget kérni. Természetesen nem "egyik napról a másikra" történik, de el kell kezdeni. Azzal nemlehet kezdeni, hogy "áááááááá úgyse érdemes, túl régóta tart, nem fogok tőle megszabadulni inkább segítségért se fordulok", kérj segítséget, nem szégyen segítséget kérni.
2015. jan. 19. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/41 anonim válasza:
Amikor én éltem hasonlót, azt hittem, minden nap az utolsó, és a világom kezd egyre jobban összeomlani. Azt hittem, nincs tovább, hogy sosem fogok senkit megismerni, nem fogok majd tudni hozzájuk szólni. Nem fognak majd szeretni. Most erre visszagondolva, 4 év távlatából, azt mondom: nahát, akkor milyen könnyű volt az életem, csak ennyi bajom volt? A mostani lelkifájdalomhoz képest azok semmik voltak. Erős lettem, mert nem adtam fel, bármi történt is. Te se add fel, te is az leszel!
2015. jan. 20. 02:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/41 A kérdező kommentje:
Gondolom megérdemelhetnék valami többet ... de végignézek az életemen és magamon rájövök hogy Túl messzire mentem, már szétestem. Nem hiszem, hogy lesz még ilyen esélyem az egész tinédzser és gyerekkorom csak úgy elhaványul mintha nem is lett volna ... talán nem is volt! Nem tettem azokat amiket az emberek ilyenkor szoktak. Sosem volt egy naposnál hosszabb kapcsolatom, nem buliztam, nem tanultam ... nem volt meg a kapcsolatom az osztállyal soha ... semmi cél, semmi kiváltság, semmmi összetartás, semmi támogatás, mintha nem is lennének testvéreim, levegőnek nézzük egymást az apám egy szemétláda és még csak nem is tudja. És most itt ülök tizennyolc évesen és rájöttem, hogy ez egész világom láthatatlannak nézz ... és még csak nem is érzem! Hogy gyógyuljak meg, hogy lehetne meggyógyulni ha az elmém nem engedi hogy érezzek? Az egyetlen hely ahol érzek valamit, de mindig csak egy távoli pillanatig az a zene a tánc a film és semmi más. ... mintha csak mások érzéseit lennék képes csak felfogni. A sajátjaimat nem tudom feldolgozni, de nem tudom olyan mintha az enyém lenne. Mintha az ő fájdalmuk az enyém lenne az ő gondjaik az én gondjaim, az ő álmaik az én álmaim. Ez mindig csak pár másodperc... De néha nem is ezt érzem inkább azt hogy minden tökéletes, minden a helyén van, hogy minden a szeretet. (de ezt még rövidebb ideig) Leírni a leírhatatlant gratulálok :) Minden egyes érzés tartalmazza ezt még amiket rossznak tartotok is a fájdalom, a félelem a düh de a nem felszínén nehogy azt higgyétek! De ha elfogadod és megengeded magadnak hogy érezd ezeket abban olyan erő fog lakozni amit el se tudsz képzelni ... nincs rá emberi szó a kommunikációk túl limitált ahhoz hogy elmondhassam milyen ez pontosan. Hiszen a szavak eredendően csak azok szavak hangok rezgések amik tova terjednek a levegőbe nincs különösebb valóságuk. Az érzések azok sokkal valódibbak .... az érzések olyan jók!!! olyan szerencsések vagytok, higgyétek el kiváltság ami nektek van ... Nekem már túl késő! Ha másokat meggyógyítok akkor én is meggyógyulok?, talán ha boldoggá teszek másokat boldog leszek?
2015. jan. 20. 16:09
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!