Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Valaki meghallgatna?

Füst a levegőbe kérdése:

Valaki meghallgatna?

Figyelt kérdés

Kész kagyvasz az egész, de muszáj meggyógyulnom. ...

Azt mondják vigyázz, mit mondasz, mit teszel. Én mást mondok. Féltőn figyeltem tetteim, fegyelmeztem gondolataimat, uraltam az érzéseimet és hova jutottam? Nem én mást mondok. Soha nem adtam fel, soha nem mondtam magamnak, hogy elég, nem éred el, ne nyúlj ki érte, hogy állj meg, ad fel, ne menj tovább. És mit értem el? Én mást mondok. A düh a félelem az irigység ezzel mind vigyáztam, nehogy céljaimtól eltérítsenek. Ha dühös leszek, olyat teszek, amit később megbánok, a szomorúság elvesztegetett idő az irigység meg csak még egy ok hogy utáld a másikat. Én mást mondok. Itt ülök és gépelem ezeket a szavakat, és fogalmatok sincs mennyire komoly ez! Mennyire hülyék vagyunk! Pszichózisom van, és súlyos depresszióm és visszatérő deperszonalizációm. Röviden mi a pszichózis: Súlyos érzelmi, gondolkodási, viselkedési és személyiségzavarok átfogó csoportja, amelyek a kívülálló számára megmagyarázhatatlan "abnormális" élmény- és viselkedésmódokkal, a tapasztalatok objektív tartalmának és a szubjektív élményeknek megkülönböztetésére való részleges vagy teljes képtelenséggel, a zavar belátásának hiányával, a kommunikációra való képesség és a társadalmi alkalmazkodás csökkenésével, valamint (végső esetekben) a személyiség teljes szétesésével járnak. Idáig még nem jutottunk el. A tünetek megnyilvánulhatnak rövid ideig is, de egy hosszabb ideig tartó folyamatban súlyosabb formát is ölthetnek. Eltérően a neurózisoktól, a pszichózisok felismerhető szervi, agyi elváltozások következményeinek tekinthetők vagy feltételezett testi okokból eredeztethetőek Nem tudok tanulni, enni, aludni, és főleg nem tudok emberek közelébe lenni. Nincsenek érzelmeim, vagyis vannak csak távoliak az arcom, mozog a lelkem, mégis üres, könnyezek, mégis száraz marad a szemem, ordítok mégse égett semmi belülről. Mi értelme megmenteni őket? Nem láttam mást csak fájdalmat, félelmet, bűntudatot. Hála ennek racionális maradok bármily helyzetben, teljes elszigeteltségben, közönyben nézhetem végig, ahogy az életem széthullik. De így tétlen is maradok, olyan vagyok akár egy zombi. Úgy gondolod, el akarod törölni a fájdalmadat, bárcsak eltűnthetetné valami az űrt belőled vagy a dühöt? Gondold át még egyszer. Nem beszélek az emberekhez, nem jegyzetelek órán, ha otthon vagyok iskolába, ha iskolába itthon akarok lenni. Az emberek utálnak, vagy kerülnek, nem vesznek emberszámba, azt mondják ő ilyen. Nem látnak át a maszkon. Ha van ilyen az életedbe akárki, és nem akarsz odamenni hozzá. Gondold át még egyszer. Úgy pár éve erős érzelmi megrázkódtatáson vagyok túl elvesztettem valakit, akit azt hittem szeretett. Tudom, tudom hülye, vagyok! A szeretetett csak feltételekkel adják. De elhinni nem tudom jó érzéssel töltött el végre! Sajnálom! Tudom, hogy nem úgy gondolt rám, ahogy én gondoltam rá, de az hogy eljátszotta, jó érzéssel töltött el… Végre! Mindent megadtam volna, hogy ne legyek ilyen szánalmas de az vagyok! Az úgy történt, hogy amikor megtörtént el se hittem fura dolog történt felpörögtem bulizni akartam… én se értem! Valahogy így reagáltam a legrosszabb forgatókönyvre. Megvédeni magam a sebesüléstől az egyetlen nagy fegyverem a kizárás. És pontosan ez történt. Láttam, hogy sírva elhajtott és mindaz, amit magamban kaptam tőle ment vele. A nagy érzelmek, a reményeim, az álmaim. Nem vagyok rá büszke… gyerek voltam! Tudjátok ez az egész! … Hogy megértsétek még vissza, kell kanyarodnunk kicsit. Na szóval az oviba még normális voltam, fociztam, barátkoztam, dobáltam a kaját ebédszünetekbe… utáltam a délutáni alvást mint mindenki. Aztán történt valami amire nem emlékszem ami gajra vágott padlóra küldött felrúgott az égig szétrugta a seggem vagy felmosta velem padlót. Elzárkoztam mindenkitől még a saját testvéreimtől is ne beszéltem az osztálytársakkal, nem bujucskáztam nem fogócskáztam, csak a tanítonénik kérdezgettek én meg válaszolgattam. A mai napig úgy vagyok mint az idegenek akik csak egy házban élnek. Nem voltam jó tanuló másodikban már kettest kaptam nyelvtanból. Nem tudtam megtanulni nem éreztem magam rá érdemesnek vagy hogy képes vagyok rá és sírtam … igen sokat sírtam. Akik már unják az egészet kitalálhatnak egy ivós játékot, hogy akkor isznak amikor elsírom magam. Oké?  Unalmas lehet hallgatna egy ismeretlen ömlengését. Első osztály volt egy barátom – Tök jó! De ő fura volt … Nem furább mint én igaz de rózsákat osztott a lányoknak, miközben az arca olyan volt mintha mogyorókat csempészne a szájába (nem akarom megbántani csak viceltem biztos már jfess fiatal ember lett belőle). Csak úgy odajött hozzám és: Szia leszünk barátok … Én meg öö öö ööö ö öö öö oké! Úgy láttam utána egy pillanatig mintha egy folyóson lennék és én meg ő az egyik végén van az osztálytársak a másik végén. Ez a kép szépen szimbolizálja milyen volt az általános iskola. Csak képzelődtem semmi komoly! Akkoriban minden olyan álomszerű volt az életemben, mintha nem tudtam volna különbséget tenni a fejem és a világ között … na m1! Elég szar volt utána a helyzet már nem is emlékszek pontosan milyen a lényeg az, hogy én voltam az akit szívattak, akit utolsónak választottak ki a focicsapatba , aki a gyökér volt. Csak néhány eset: ellopták a tolltartomat lefeküdtem a földre és sírtam, rátették a kezemet a forró radiátorra sírtam, sorban álltam az ebédlőben és elsírtam magam (hogy miért nem tudom – én se emlékezhetek mindenre), ültem a templomban néztem a keresztre feszített Jézust és sírtam (az a szemét Jézus). Tudom a gyerekek sokszor sírnak de a fura az volt, hogy akkor is ilyen voltam mint most nem értettem miért sírok!!!!! Nem éreztem magam úgy hogy sírhatnék. A szüleim veszekedtek megint sírtam. Érzékenyke voltam -.-. A jegyek meg szörnyűek, még alsóban is. Olyan is volt hogy ok nélkül el nevettem magam. Sokszor ki is küldtek miatta óráról. Ma már az útóbbi jellemző már a fogorvosnál is halálra röhögöm magam….Hiányzanak a barátaim hiányzik az életem elegem van a menekülésből, a köztes megoldásokból. Ő mást tenne én miért nem tom megtenni? Itt ülök és dumálok egy kompjuterrel … de ha felállok újra. Kezdődik egyre csak rosszabb lesz. Nehéz az emberekkel beszélni visszatérni a régi kerékvágásba évek óta nem beszéltem egy jót … Csak annyit hogy ez hol van az hol van helló szia … Pedig sokszor sziporkázok egyszerűen megnyílok poénkodok közbeszólok ilyenek … de mi változott .. Ha okos lennék azt mondanám egyszerűen van olyan amikor semmi sem számít amikor semmit sem veszíthettek semmi következmény semmi szenvedés mert nincs ami történjen mert akit megismertem az mondjuk úgy is elmegy ilyenek…



2015. jan. 18. 18:22
1 2 3 4 5
 31/41 anonim válasza:
A gyógyszerek semmit sem oldanak meg, azzal csak rosszabb lesz. Fejben kell rendet tenni, és a gyógyszerek nem tudnak rendet tenni.
2015. febr. 8. 06:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/41 anonim ***** válasza:
Hogy vagy?
2015. febr. 19. 17:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/41 A kérdező kommentje:
Megpróbálom elmagyarázni mi történik velem ... Álmodtál már valaha? ha igen észrevehetted, hogy bármi furcsasság is történik normálisnak érzékeled és mintha a tetteidet nem is te irányítanád (ez a tudatalatid). Ez azért van mert az egész világ amit teremtesz álmodban az tulajdonképpen te vagy a te félelmeid aggályaid kísértéseid. Azt is észrevehetted hogyha rájössz hogy álmodsz hirtelen mindent te irányítasz elgondolsz valamit és az megjelenik. Képzeld el ugyanezt a valóéletedbe. Ha egy kislánynak mondjuk van egy gondolata hogy nem elég szép akkor hirtelen eltorzulva látja az arcát, rondának még ha tudja is amit lát nem valós. Ugyanez van velem is. Ha akadt valaha is olyan gondolatom, hogy nem vagyok elég jó akkor hirtelen olyan mint4ha más elkezdenne szidni: nem érsz semmit nyírd ki magad stb.... nincsenek érzelmeid mert minden olyan mint álmodban valójában vannak csak metaforákon meg hasonlókon keresztül jelennik meg. Én például attól féltem hogy gonosz lelkek vagy démonok ellopják a személyiségemet és teljesen hittem benne kétség nélkül. Aztán ja igen minden olyan fényes ilyenkor az arcom eltorul és van benned valami ami megakadályozza hogy társalogj a másikkal hogy akármit csinálj. De ezek szerint vagy gyógymod. Vannak amikor eltűnik de ha csak egyszer belegondolok hogy ja már ideje nem volt pszichózisom akkor hirtelen újra megjelenik. Ha valamit taníthatok hát ez ne feledd milyen szerencsés vagy! Talán az életed kevésbé tűnik ijesztőnek ha rájössz másoknak mit kell kiállniuk.
2015. febr. 22. 20:05
 34/41 A kérdező kommentje:
Ja és ha szeretkezni akarsz ezt hallod: Ooh Eeh Ooh Ah Aah Ting Tang Walla Walla Bing Bamg :P
2015. febr. 22. 20:41
 35/41 A kérdező kommentje:
Nem tudom, hogy aki ezt megtalálja mit fog kezdeni vele ... nem tudom hogy az életed visszaáll a rendes kerékvágásba vagy, hogy az enyém nem tudom! Nem tudunk leülni egy sör mellé áttárgyalni az életedet, vagy a csillagokra nézni meredten és álmodozni, és szidni földanyánkat aki erre a világra szült. Ez nem fog megtörténni: de egy valamit mondhatok amit egyszer vagy talán kétszer éreztél amiről úgy gondoltad, hogy nem lehet valós, ami túl sok volt hogy elbírd annyira nagyszerű volt. Az valós volt ... Ne hagyd, hogy eltűnjön kapaszkodj belé. Keresd meg a legszebb gondolatot önmagadról, a legnagyszerűbb elképzelésedet a világról, a leghatalmasabb énedet és az lesz az igazságod minden más csak illuzió ...
2015. febr. 25. 20:14
 36/41 A kérdező kommentje:
Miért van az, hogy a könyvek meg a filmek mindig happy enddel végződnek? A rosszak megkapják a magukét a jókat jutalmazzák, barátok, álmok, család minden összeáll. Mindegy milyen nagy a kalajmajka minden helyre rakódik, a magányosnak lesz barátnője a gyáva erős lesz a boldogtalan szinte majd kicsattan. Pedig nem így lesz, csak egyre szarabb lesz. A való életbe nincsenek hősök csak gonosztevők, nincsenek egészségesek csak sérültek. Mindenki csak magával törődik a maga boldogságával és bármit megtesz, hogy sikeres megszerezze magának amit akar. Nem érdekli hány embert bánt meg ezzel, vagy taszít a mélybe versenyezni kell a másikkal elkell élni, hogy sikeres legyél és semmi sem térítheti el céljuktól, miközben maguk se tudják mi az. Hova rohantok? Tévedek? Éhező afrikai kisgyerekek halnak meg síró anyjuk kezébe, miközben az emberek akik a vezetőnknek hívják maguknak aranyozott fürdőkádban fürödnek. Már nem is vagyok dühös nem tudom hogy kell. Ez az egész nem valódi, mondják, hát én olyannak élem meg. Mi van azokkal amiket akarok mik azok amikről álmodok? Nélkületek már nincs is életem ... Úgy értem az álmom megmenteni a világot. Az énnem másokkal törődni ... De nem tudok magamnak hazudni üres vagyok, senki vagyok. Kérlek csak azt akarom hogy vége legyen .... miért nincs már vége üres tekintett kimondatlan szavak. Csak leakarom hajtani valahova a fejem, behúzodni egy vacokba, megismerni a magasságot, emlékeztetni magamat, hogy élek. Nem akarok még egy napot vesződni ezzel a sz*rral: pszichózis ... Nem akarok meghalni!
2015. febr. 25. 20:46
 37/41 anonim ***** válasza:
Kérdezõ te aztán jól tudod az embereket itt hülyiteni, de igy tovább,ha már az afrikai éhezõket leirtad a többi szép mondataiddal együtt , na akkor most mi van?Minden egyes betüid igazak!
2015. febr. 25. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/41 A kérdező kommentje:
Ahhoz, hogy megszabadulj egy gondolattól érzéstől ahhoz rá kell nézned: tényleg ránézni így átláthatsz minden csalóka látszatán. Ha azt hallod a fejedbe nincs értelme az életednek add fel akkor ez nem fog eltűnni tagadás útján.
2015. febr. 26. 15:57
 39/41 anonim válasza:

Tagadás útján nem, mert minél jobban erőlködsz, annál jobban vonzod az ilyen gondolatokat.

Tehát nem tagadással, hanem kinevetéssel. Néha nem árt jól körbe röhögnünk önmagunkat, saját fontosságunkat, rossz gondolatainkat.

Fel a fejjel, csak vidáman! A pozitív gondolkodás az alaptermészetünk, és a gondolatinknak igenis lehet parancsolni, ha eleget gyakoroljuk...

Persze nem kell állandóan kétségbe esni, és mindjárt feladni, hogy jaaaj jajjj, ajjjaj, most aztán végem ,nekem annyi, mert nem akarom gyakorolni, nem tanultam meg még parancsolni a gondolatimnak, nem tudok még saját hülyeségén nevetni...

2015. febr. 27. 17:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/41 A kérdező kommentje:
Nem akartam hős lenni, példakép, valaki akihez bármikor rohanhatsz, mert nem taszít el, olyasvalaki aki csak a tökéletességet látja benned, aki nem figyel a világ zajaira, ha valaki a sötétben sír. Aki nem hallgatatja el a szíve dobbanásait, valaki aki nem tart szánalmasnak: mert hogy ítélkezhetne nála gyámoltalanabb, magányosabb teremtmény nincs ezen a földön. De az lettem. De gyáva is vagyok rettentő gyáva. ... Minden ami történi fog rajtam áll vagy bukik.
2015. márc. 1. 21:06
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!