Ez nem normális ugye?

Alapból nem vagyok magányos vannak barátaim, családom, de néha mégis eljátszok a gondolattal (oké rengetegszer) hogy milyen jó lenne ha lenne valami bajom vagy lenne egy balesetem vagy akármi mert akkor kicsit foglalkoznának velem úgy ahogy én szeretném. Mert sokszor úgy érzem nem nagyon törődnek velem és tudom hogy egy 17 évessel már nem is kell annyira de azért néha jól esne ha kifejeznék pl szüleim hogy szeretnek. Vagy valami.

És ez elég sokszor elő fordul. Vagy a másik hogy milyen jó lenne ha mondjuk lenne valami mentális bajom mert akkor mehetnék pszichológushoz és lenne kivel beszélnem.

És közbe tudom, hogy nem ezek nem jó dolgok de mégis gyengébb pillanataimban erre vágyok.

Miért van ez?