Ti, akik egyedül, társ nélkül éltétek le az életeteket, milyen volt? Hogy alakult az életetek?

Izgalmas. Sok helyre eljutottam, a világ szinte minden részén vannak ismerőseim, barátaim, akik mai napig meglátogatnak, ha erre járnak vagy írnak (esetleg én megyek vissza). Mivel nem kellett "felesleges" (állandó lakhely, párkapcsolat, gyerek, stb) dolgokra pénzt és időt költenem, sok maradt nekem. Csak elindulni volt nehéz, de a sok tanulás megteszi a hatását, persze bőven beleszólt mindezekbe a szerencse is. :) Világéletembe menekültem a kötöttségek elől, mindig bennem volt a mehetnék és a kíváncsiság, tehát nem unatkoztam. Volt merre menni, és mindig lehet valami újat tanulni.

Ha nagyon unatkoztam, elkísértek ide-oda barátok, esetleg pár rokon, de egyébként ne éreztem szükségét vagy a vágyat arra, hogy megállapodjak és, haha, "felszedjek valakit". :) Én boldog vagyok így.

Én csatlakozom az eddigi hozzászólókhoz.

És köszönöm. Megnyugtattatok :)

Gratulálok az előttem szólónak, ez is egy Élet stílus. Bár elég furcsa, hogy koloncnak tartod azt aki lehet, hogy végig kísérne az utadon és segítene, ha elakadnál.Illetve a gyermekeket, akik feltétel nélkül imádnának téged. Akik a kétszínűség apró esélye nélkül tisztán és őszintén szeretnének. Tényleg, attól, hogy nincs "családod" gyermekeid vannak? Akik által valami nyomot hagysz a Világban?

Nem volt rossz érzés mikor bárhonnan visszatértél "nem várt senki?" Érdekelne ez az Élet stílus de csak a kíváncsiság szintjén. Nem értem miért választja valaki azt, hogy "egyedül" öregszik meg. Ez az Én Világ nézetem. Csak vélemény. Nem bírálat.

Gratulálok mégegyszer az elért sikereidhez.

Mivel többször is félresikerültek a párkapcsolataim, így elég sok időt eltöltöttem egyedül. Igen, én is eljutottam sok helyre, pl. kedvenc Spanyolországomba is, szinte minden évben. És boldog voltam :-)

Majd lett egy párkapcsolatom, de egy 2 hónapos gyerekkel megint egyedül maradtam - több, mint 10 éve nevelem egyedül (tényleg egyedül, se nagymama, se barát, stb), de vele 6 éves korában szintén kijutottunk Spanyolországba, sőt, 4 éven keresztül minden évben és boldogok voltunk :-) A válság minket s kímélt, s bár anyagilag nehezebb lett az életünk, de mégis boldog vagyok, mert a fiam fejlődése, személyiségének pozitív alakulása örömmel tölt el - 16 éves kamasz létére kiegyensúlyozott a kapcsolatunk :-)

Előző vagyok:

Bocs, de lemaradt, hogy ezt elsősorban amiatt írtam: nem csak egyedül lehet boldognak lenni és nem feltétlenül csak az anyagiak határozzák meg a boldogságot.

Szia!

Köszönöm a válaszod, igazán erős vagy, de tényleg. Még sok erőt kívánok Neked.

De így nem vagy egyedül :)

És ez a lényeg...

További sikereket kívánok!