Mit választanál? Ez az élet, vagy öngyilkosság?

Hatvanezerszer feltetted már ezt a kérdést.

Százezerszer kaptál már rá normális választ.

Nem akarlak bántani, de azokból a válaszokból miért nem okultál/tanultál? Miért nem fogadtad meg a jószándékú tanácsokat?

Biztos van valami, ami miatt megszülettél, és ha belegondolsz, mindig elkerülöd a halált...

Neked élned kell, és itt az ideje, hogy elkezd élvezni az életet, találd meg a boldogságot, tedd rendbe az életed:)

Tudom, hogy amit most fogok írni, lehet hogy nem fog tetszeni, és elítéled, de az egyetlen biztos jó megoldás csak ez lehet:

Szerezz egy Bibliát (akár egy egyszerű fordításút) és olvasd el a János evangéliumát, nem kérem hogy higgy Istenben, de legalább ezt olvasd el:)

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.

Most jöhetne a "jaj szegény kicsi lány.." szöveg amivel csak annyit érnék el, hogy tovább süllyedsz a saját önsajnálatodba.

Ezért inkább kemény leszek, és ha értelmes nő vagy akkor meglátod benne a lényeget.

Te nem csinálsz semmit csak sajnáltatod magad. Szinte lerí, hogy valahol neked ez így tökéletes. Tudom, most azt mondod, hogy "bolond vagy? Hogy lenne ez tökéletes nekem?"

Pedig az. Mert ha nem lenne az, akkor a nyavalygások helyett már rég jobbá tetted volna a sorsodat.

Mert ugye az megvan, hogy a sorsodért egy bizonyos életkor után te tehetsz?

Akkor kezdjük a kioktatást.

22 éves vagy! Ne gyere azzal, hogy te milyen körülmények között születtél meg. Mások se nyafognak, hogy " köldökzsinórral a nyakamban jöttem a világra, majdnem megfulladtam" Vagy " majdnem elvérzett az anyám, és még világra se jöttem"...Mindegy mi történt a szülőágyon, te arra nem is emlékezhetsz, és felesleges is említeni is. Az a múlt! Felsorolod, hogy melyik évben haltál meg majdnem. Ha ezek baleset voltak akkor már rég orvosi eset lennél, mert olyan nincs, hogy valaki 3 évenként a halál árnyékában volt. Még a II. világháborúban részt vett katonák sem voltak ennyiszer a halál kapujában!

A családod nem gyűlöl, de nyilván nem a legjobb szülők. Neked ez jutott. Bár mások gondja nem a te gondod, de elhiheted, hogy nem te vagy az első és az utolsó akiknek borzalmas szülők jutottak (mesélhetnék én is)

Azt, hogy kidobnak az egyetemről csakis te magad tehetsz. Nekem senki ne mondja azt, hogy " pedig tanultam rendesen, bejártam rendesen mégis kidobtak" Nem ilyen nincs. Oka volt a kirúgásodnak. Sok hiányzás, nem tanulás. Nyilván a te szemszögedből te ebben is ártatlan vagy és az egyetemi tanárok a hülyék.. Ha valaki bejut egy egyetemre akkor tegye már meg magának azt, hogy tanul rendesen, ha már több jelentkező közül ő lett a szerencsés. Mert igen, te szerencsés voltál, mert esélyt kaptál, hogy egyetemen tanulj. De elcseszted.Nem a szüleid, nem a szeretők, csakis te. De menjünk tovább. A barátságról annyit, hogy azt bizony ki kell érdemelni. Nagyon kevés embernek vannak barátai, de ha valakinek van az meg is dolgozott érte. A barátság nem csak arról szól, hogy állandóan sírunk a savanyú sorsunk miatt. Hanem, hogy ott vagyunk, és ha kell megmondjuk az igazat, nem pedig ráakaszkodunk valakire aki inkább kihasznál mintsem, hogy barát legyen. Barátságot otthon 4 fal között, nyafogás között nem lehet szerezni. Ki kell mozdulni, ismerkedni kell minél több emberrel, és az ember mindig találkozik olyan emberrel akivel azonos hullámhosszon van.

A szerelem ugyanez. Az nem szerelem ha te rögtön letámadod a második napon, hogy "szeretlek édes".. A legtöbb férfi már menekül is. 20-22 éves nőnek már lehet annyi ismerete, hogy felismerje ki az aki szereti és ki az aki csak hülyíti. Nem írtad, így fel sem tételezem azt, hogy a partnereiddel már az 1 heti együtt járás után ágyba bújsz. Ha ez történt akkor ne is csodálkozz ha lapátra tesznek. Magabiztosabbnak kéne lenned, és ha nem csüngésről, erőlködésről szól a szerelem akkor nem is fog az adott férfi otthagyni.

Mindent megteszel másokért de kihasználnak. Akkor miért teszel meg mindent? Miért nem tanulsz ebből? Nem kell mindent megtenni, nem kell hiszékenynek lenni.Tudni kell nemet mondani is. Gyakorolj "NEM"

Állandóan szegény vagy, éhezel, fázol, de 7 napot dolgozol folyamatosan. Mégis miért? Mi a fenének nem keresel olyan munkát ahol nem kéne éheznek, vagy fáznod. Ne mond, hogy nincs meló, mert van. Ha nincs végzettséged akkor tanulj, ha nincs semmi gyakorlatod akkor menj egy gyárba dolgozni.(van felvétel több gyárban is) Ott is sokat dolgozol, de hazaviszel akár 140 ezer forintot is. Nem sok ez sem, de ennyi pénzből ha szobát is bérelsz már nem fogsz éhezni meg fázni. Mégis 22 évesen mit értél el? Érettségid van, és??? Valami szakma? 22 évesen miért nem teszed az életedet jobbá, hogy tudj haladni? Miért nem tanulsz valamit? Miért nem mész ki, hogy megismerj másokat?? Megmondom. Mert téged boldoggá tesz, hogy sírhatsz. Neked ez így tökéletes. Ha nem így lenne, akkor kezdenél magaddal valamit.

Mit tennék? Nem nyavalyognék...

Nem érdekel a problémád. Miért is érdekelne? Viszont úgy tűnik tudod hol a probléma és meg sem próbálod orvosolni. Sokkal egyszerűbb sajnáltatni magad. Más is élt át szar időszakokat, sokaknak sokkal rosszabb élete volt mint neked. Tőlem lehetsz öngyilkos, de a helyedben inkább komolyan elgondolkodnék mit csinálok szarul. Különben nem hinném, hogy mindenki arra vágyik, hogy az érzelmeiddel játsszon. Ez már az önsajnáltatás csúcsa.

"A halál olyan végleges,az élet tele van lehetőségekkel... "

Tyrion Lannister

:)