Akik külföldön élnek\ éltek, az elején nem voltak depressziósak mert nem voltak barátaik, ismerőseik?

Amig ulsz egyedul otthon, addig honnan legyenek barataid? Otthon se kiutaltak oket, hanem ismerkedtel.

El kell jarni setalni, varostnezni, neten keresgelni pl csoportos turakat, kirandulasokat, es jon magatol minden.

Igen, szerintem a legtöbb külföldre költözöttnek ismerős az érzés. Mi sem ismertünk senkit amikor kiköltöztünk, az első év elég nehéz volt, de aztán enyhül ahogy kialakulnak a kapcsolatok. Nálam ez igazából soha nem múlt el, mert tudtam hogy nem örökre költöztem oda, így nem kell megbarátkoznom az érzéssel sem hogy elvesztem az otthoni barátokat.

Ez leginkább ahhoz volt hasonló mint mikor az úszó fejest ugrik, úszik a víz alatt, fogy a levegő, de tudja hogy nemsokára célba ér.

Azóta egy sokkal közelebbi helyre költöztünk, ami 1 óra otthontól (Bécs-Sopron), itt az első pillanattól kezdve az volt az érzésem hogy otthon vagyok, sokkal több ismerős, barát van körülöttem és akár mikor haza is ugorhatok, csupán 1 óra az út.

Sokat koltozkodtem mar elotte is (egyetem masik varosban, aztan munka megint egy masikban) es olyan nagy barati korom amugy sem volt soha.

Egyebkent is csaladdal egyutt jottunk ki, es ugy teljesen mas.

"Szerintem semmivel sem rosszabb, mint Magyarországon belül elköltözni egy idegen városba."

Sokkal másabb, mivel ritkán beszéli a külföldre költöző kapásból anyanyelvi szinten az adott ország nyelvét, valamint külföldön vannak kulturális különbségek és más az emberek mentalitása is, sokszor nem nyitnak egy "bevándorló" felé, az udvariassági körökön túl, míg itthon ilyen gondod nincs.