Hogyan szerezzem vissza az életkedvemet, ha ez a helyzet?

Évek óta már nagyon rossz helyzetben vagyok már. Általános iskola elején, alsóban még elég antiszociálisan viselkedtem, nem akartam barátkozni senkivel, meg igazából ha szóltak hozzám alig beszéltem valamit. Akkor még nem zavart, hogy tök magányos vagyok és nem is gondoltam rá, mi lesz ebből később. Aztán általános iskola második fele és középiskola alatt már számtalan emberrel megpróbáltam ismerkedni, összebarátkozni, de mindenki lekoptat. Valami bajuk van az embereknek velem, nem tudnak elfogadni, de már az alapoknál baj van, szóval beszélgetek velük egyet aztán ennyi, nem vagyok szimpatikus, nem vagyok jó nekik.

Általános iskolában még csak leráztak meg kipletykáltak aztán, de középiskola óta olyan undok módon tudnak velem viselkedni az emberek, hogy az már ijesztő. Egyszerűen semmibe veszik az érzéseimet, és akár a lelkembe tipornak rohadt érzéketlenül és kegyetlenül ha akarnak. Valamiért nekem ez az áldozat szerep jutott, és teljesen egyedül vagyok miután nem kellek senkinek. Az életkedvem, életerőm meg egyre csökken, néha ki vagyok borulva, de tiszta fejjel is már úgy látom, semmi értelme az életet így tovább folytatni. Én barátkozni szeretnék emberekkel, de senkivel se sikerül. Még egy hozzám hasonlóan magányos ember is lekoptat, mert inkább a magány mint én.