Utálom az életet, az életem. Lehet még valamit tenni vagy már ilyen depressziós, élni utáló leszek amíg meg nem halok végre?

Leszögezem azt a 3 dolgot az életemben, amik miatt még itt vagyok: a háziállataim, a legjobb barátnőm és a párom. De őszintén nem sokkal tartanak vissza a mélyponttól...

Szüleim rég elváltak, azóta néha látom apámat (de van, hogy 1 héten egyszer se), aki az élettársa hatására "egészséges életmód, szellemiség, vonzás törvénye" szerint él, de már konkrétan megszállott és ha mondok neki valami teljesen mást, a végén mindig oda lyukadunk ki, hogy "mert bevonzottam, és milyen rosszul gondolkodok" stb. Mikor dicsért meg utoljára te jó ég.. Másokra is ráerőlteti a véleményét, régen normálisabb volt :(

Családi házban élünk anyámmal meg az apai nagyszüleimmel (mielőtt apám itthagyott minket a francba kitalálta az összeköltözést)

Anyámmal szinte már idegenek vagyunk. Egy házban élünk (elvileg) és van hogy napokig nem látom, nem foglalkozik velem.. Néha köszön, de sokszor inkább észre se vesz. Évek óta annyit nem kérdezett hogy hogy vagyok. Most pl. beteg vagyok több mint egy hete és észre se vette. Felőle meg is dögölhetnék és ha itt oszlana a hullám se tűnne fel neki.

Mamám az aki törődik velem valamennyire, de közben nem felejti el éreztetni hog mennyire a terhére vagyok már. És ő sem ért meg, nem érti hogy a közte, papám illetve anyám közötti gyűlölködés mennyire tönkretett.

Papámmal se nagyon beszélek, pl ha jön hozzám a barátnőm engem már észre se vesz, nézünk filmet, odajön hozzánk és csak hozzá kezd el beszélni. El se tudom mondani mennyire rosszul esik! + Mindenkinek csak panaszkodik rólam...

Általánosban 8 évig végig szekáltak, csúnyán kiközöítettek. Azután sem sikerült beilleszkednem sehova, nagyon nehezen ismerkedem.

Mindennek a tetejébe el vagyok kényeztetve, (amit a nagyszüleim élveztek amíg kicsi és aranyos voltam) igyekszem önállósodni, de hogy pótoljak be magamtól minden olyat amit normál esetben a szülők tanítanak meg?

Sulival végeztem, van egy szakmám, de ha a munkaszerzésre gondolok a hányinger kerülget. 1 hét szabadság aztán a többit b**szhatom a munkahelyemen semmi pénzért, nem lesz semmi szabadidőm, már most fásult leszek ha belegondolok.

És tulajdonképpen nincs is olyan szakma amit örömmel csinálnék.

Pénzt gyűjtögetek költözésre, de úgyse gyűlik sose össze egy házra való, hitelt meg nem fogok felvenni.

Ha elolvastad, akkor bocsi az idődért ha nem akkor is jó volt leírni. Szar az élet.