Haverom éjszaka kijár egyedül órákra mezőre. Miért?

Nem értem, mi köze van bárkinek is ahhoz, hogy egy ember mihez kezd a szabadidejével? Árt vele bárkinek is? Nem.

Ő úgy érzi jól magát. De ilyen ez a világ, valaki jól érzi magát, az furcsa és debil, azonnal gyógykezelni kell, hogy szarul érezze magát nonstop. Hogy is képzelte, hogy lazít kicsit, a mocsok disznaja.

Én is szoktam sétálni néha egyedül az erdőben éjjel. Azon kívül hogy vaddisznókba botlok semmi veszély nem fenyeget ott, legalábbis semmivel sem több mintha kimennék az utcára. A tolvajok és egyéb bűnözők az utcákon és egyéb helyeken várnak az áldozataikra mivel ott vannak az emberek, éjjel az erdőben nem igazán vannak emberek így veszély sem. Nekem sem lett bajom egyszer sem. Azért járok ki néahogy összeszedjem a gondolataim, sok minden előjön ilyenkor amitől félek és jó érzés szembenézni ezekkel. Ha az elmédben csend van, akkor pedig az éjszakai sötét sem fog már félelmetesnek látszani, hanem sokkal inkább nyugalmasnak.

Nem tudom milyen helyen éltek, és hol valamint milyen környezetben van nálatok az a mező, de nem hiszem különösebb veszély leselkedne ott rá. Ki tudja miért jár oda, vana kinek az segít az elmélkedésben ha fut, vagy piál van akinek ez. Túrák közben gyakran rámesteledett, én is volt hogy leültem egy dombra kicsit, vagy ledőltem valahol egy 10-20 percre pihenni és csak néztem ki a fejemből. Kellemes érzés volt. Nyugi, semmi nem normális nincs ebben, meg nagyobb veszély sem fenyegeti mint egyébként. Ha aggódsz érte hogy esetleg lelkileg gondja lehet, akkor inkább a mindennapokban bizosítsd számára hogy érezze veled megoszthatja a problémáit, meleltte vagy és segítesz neki.

Nyáron én egyszer random elbicikliztem Szlovákiába egy éjszaka. Budapestről. :D (és persze vissza, reggel senki sem sejtett semmit)

A haverod csak magányra vágyik, vagy lehet hogy drogozik. Szerintem egy sötét mezőn az éj közepén tök nyugodtan be lehet szívni :D

A kényszeres társaság- és civilizációfüggő emberek ezt sosem értik meg. Nekik nem is nagyon érdemes magyarázni, mert csak zavarodott poénkodással fogadják ezeket a szokásokat, vagy számukra felfogható magyarázatokat próbálnak fabrikálni.

Én így, 40 évesen is szoktam egész éjszakákat kint tölteni szabad ég alatt, mezőkön, távol az emberektől. Töretlenül szeretem az ilyesfajta programokat gyerekkorom óta. A természet csöndjénél és békés zajainál nem sok dolog tud jobban megnyugtatni, feltölteni. Ilyenkor jönnek a legjobb ötleteim, és így tudom végiggondolni az összes problémámat, vagy csak kiüríteni a tudatomat és megélni a pillanatot.